Magrelli, Shaaron: Reneszánsz. A művészet képes enciklopédiája (Budapest, 2009)

A 14-16. század egész Európát átfogó szellemi és kulturális mozgalma, a reneszánsz az irodalom és a művészetek virágkora volt, és elindította azt a folyamatot, amelyben a középkor világa után kibontakozott egy újabb, modernebb felfogás. A korai reneszánsz Itáliában született, bölcsője Firenzében ringott, és alapjaiban újította meg a művelődést és a művészeteket. Különböző mértékben és eltérő formákban hamarosan egész Európát meghódította. A reneszánsz egyik fontos alkotóeleme az ókor újrafelfedezése a filozófiától az irodalomig, a mitológiától a művészetekig, ami a neoplatonizmusban és a humanizmusban nyilvánult meg. A tudományos érdeklődés kiterjedt az emberábrázolásra, többek között az anatómiai ismeretekre, új technikák felfedezésére és az egyes irányzatok harmonikus kapcsolatára. A művészeteket ettől kezdve „szabad művészetekének tekintették, a művészek hírnevéhez pedig hozzájárult műveltségük és tudásuk is. A korszakot olyan nagy nevek fémjelzik, mint Masaccio, Brunelleschi, Leonardo, Michelangelo, Raffaello vagy a németalföldi mesterek, Jan van Eyck és Rogier van der Weyden, a fontainebleau-i iskola tagjai és a német festészet jeles képviselői, Albrecht Dürer, Albrecht Altdorfer vagy Hans Holbein. A művészet virágzása jelentős mértékben az udvarok és uralkodók, mecénások és a papság támogatásának volt köszönhető, akik palotáikon és székhelyeiken kívánták látni az új stílus formáit. Antonello da Messina: Az Angyali üdvözlet Máriája fa, olaj, tempera, 1476 körül Galleria Nazionale della Sicilia, Palermo

Next