Moholy-Nagy László: Természet és technika. Az újraértelmezett Moholy-Nagy 1916-1923 (Budapest, 2007)

CÍMLAP Moholy-Nagy László: Architektúra 1 vagy Konstrukció kék alapon, 1922 (kát. 105 a) HÁTSÓ BORÍTÓ Moholy-Nagy László; Cím nélkül [Vasútkép szántófölddel és 3-mal], 1920 vége v. 1921 eleje (kát. 105b) Kétségtelenül mindmáig Moholy-Nagy László az egyik igazán nagy hatású magyar származású alkotó a nemzetközi művészeti közegben. Kiváltképp könyvei, de művészi gyakorlata révén is óriási befolyást gya­korolt a fotográfia és az új médiumok fejlődésére a húszas-harmincas évek Németországában és az angolszász országokban, de a második világháborút követő időszakban a design és a művészeti nevelés területére szintúgy hatással volt. Moholy-Nagy ars poeticájának gyökerei jórészt feltáratlanok maradtak. A könyvvel és a kiállítással Dr. Botár Olivér művészettörté­nész, Moholy-Nagy életművének kutatója arra vállalkozott, hogy a művész pályájának korai szakaszát állítsa a művészettörténeti elemzés fókuszába, megvilágítva azt a tényt, hogy 1923 elején Berlinben Walter Gropius éppen ezt az alig öt év komoly művészi gyakorlattal és csekély szabályszerű művészeti képzéssel rendelkező, 28 éves, nincstelen ma­gyar emigránst választotta ki, hogy a világ akkori leghaladóbb szellemű képző- és iparművészeti iskolája, a Bauhaus alapozó kurzusán tanítson. Botár szerint 1922 nyarára Moholy-Nagy esztétikai világnéze­tének minden lényeges eleme a helyére került: olyan haladó esztétikai nézeteket vallott, amelyekhez pályafutása végéig tarthatta magát. A Természet és technika. Az újraértelmezett Moholy-Nagy 1916-1923 című könyv és kiállítási katalógus ezeknek az elemeknek a kontextuális eredetét vizsgálja a Moholy-Nagy-jelenség jobb megértése érdekében. 6. OLDAL Landau Erzsébet: Moholy-Nagy László portréja, 1919 (kát. 35)

Next