Pepperberg, Irene M.: Alex meg én. Egy kutató és egy papagáj mély barátságának története, akik együtt fedezték fel az állati intelligencia rejtett világát (Budapest, 2009)
2007. szeptember 6-án, aránylag fiatalon, harmincegy éves korában elhunyt Alex, az afrikai szürkepapagáj. Utolsó szavai gazdájának, Irene Pepperbergnek szóltak. - Légy jó - mondta Alex. - Szeretlek. Az ilyen esemény rendszerint magánjellegű, nem szokás dobra verni, de Alex esetében azonnal főcím lett a lapokban. Alex és Irene harminc évig dolgoztak együtt. Ezalatt szakterületük világhírű úttörőivé váltak, akik példátlan módon ablakot nyitottak az állati elmék hatalmas, bár rejtett világára. Alex agya nem volt nagyobb egy dióbélnél, és annak idején, amikor Alex meg Irene megismerkedtek, a madarakról nem feltételezték, hogy lenne akár nyelvi adottságuk, akár tudatosságuk vagy bármilyen más tulajdonságuk, amely csak távolról is mérhető az emberi intelligenciához. Az évek során Alex mégis sok ilyen képességéről adott tanúbizonyságot. Tudott összeadni. Szavakat tudott kimondani. Ismert olyan fogalmakat, mint kisebb, nagyobb, több, kevesebb és semmi. Képes volt gondolkodni és a szándékait kifejezni. Alex meg Irene döbbenetes tényt tártak fel együtt: egy olyan világban élünk, amelyet gondolkodó és tudatos lények népesítenek be. Rendkívüli hírnévre tettek szert, de kapcsolatuknak volt egy olyan oldala, amelyről soha nem esett szó a tanulmányokban. Nagyon erős érzelmi kötelék alakult ki közöttük, amely messze túlmutatott a tudományon. Alex nagyon hiányolta Irene-t, amikor az elutazott. Féltékenykedett rá, ha a jelenlétében egy másik papagájt vagy személyt tüntetett ki figyelmével.