Toman, Rolf: Az itáliai reneszánsz. Építészet, szobrászat, festészet, rajz (Budapest, 2007)
Barbara Deimling: Kora reneszánsz művészet Firenzében és Közép-Itáliában
teljesen kiemelik a figurák körvonalait. Világosan megnyilvánul a festmény alapvető geometriai szerkezete, és ez a stilisztikai jellegzetesség egyre hangsúlyosabbá vált Piero művészi fejlődése során. Az arezzói freskósorozat a Romagnai utazása után, ahol az anconai, a ferrarai és a riminii udvarban dolgozott, az 1450-es évek elején Piero visszatért Toscanába. Arezzóban folytatta az időközben elhunyt Ricci di Lorenzo által elkezdett freskókat a San Francesco apszisában (270- 271. o.). A freskósorozat tárgya az Igazi Kereszt története, ahogy Jacobus de Voragine elbeszélte a Legenda aureában, a Teremtés idejétől egészen az ellopott kereszt 615-ös visszakerüléséig Jeruzsálembe. A jelenetsor gondos megtervezése folytán a két falon ábrázolt események kiegyensúlyozzák egymást. A Keresztnek az ótestamentumi időkben zajló eseménydús története az újtestamentumi kereszt hányattatásának előhírnöke. A lunettamezőkön látható az Ádám sírján, a Tudás Fájának a halott nyelve alá helyezett magból sarjadt fa - ugyanebből a fából ácsolják majd Krisztus keresztjét -, és a Kereszt felállítása, mely a keresztény Flérakleiosz császár jóvoltából került vissza Jeruzsálembe. A fal központi része a Keresztet imádó Szent Honának és Sába királynőjének jut. A fal alsó részét Constantinus győzedelmes csatája foglalja el, melyet a Kereszt nevében vívott a barbárok ellen, valamint a keresztet Jeruzsálemből ellopó hitetlen Khoszroész császár veresége. Ám a kor politikai eseményei új jelenetek beiktatásával módosították a freskók ikonográfiáját. Ezek a jelenetek: Salamon király találkozása Sába királynőjével (270. o.), és Constantinus csatája a barbárok ellen, melyek egyértelműen a korabeli politikai helyzettel magyarázhatók. A művészet mint a keresztes hadjárat népszerűsítő eszköze Amikor 1453-ban az oszmán-törökök elfoglalták Konstantinápolyt, szertefoszlott minden remény a nyugati és az ortodox egyház 1436-ban szentesített egyesülési folyamatának folytatására. V. Miklós, II. Calixtus és II. Pius pápák egyaránt válaszoltak a keleti keresztények segélykérésére, és buzgón támogatták a törökök elleni keresztes hadjárat elképzelését Konstantinápoly és a Szentföld felszabadítására, erre azonban soha nem került sor. Sába királynőjének és Salamonnak a találkozását az egyesítési zsinat résztvevői idézték a bizánci és a nyugati egyház találkozásának előhírnökeként. Konstantinápoly meghódítása azonban eltérő jelentéstartalommal ruházta fel a jelenetet. A Keletnek és a Nyugatnak ez a találkozása immáron nem az egyesült egyház diadalmas ábrázolása; ezúttal a nyugati segítségért folyamodó bizánci egyház - Sába királynője - zarándoklatát jeleníti meg. A freskón a királynő alázatosan meghajol a Nyugat baloldalt álló képviselői előtt, akik valószínűleg Arezzo tekintélyes polgárai. A Bessarion bíborosként azonosított Salamon a közvetítő szerepét játssza a két csoport között. Bessarion, akit 1458-ban a ferences rend protektorának neveztek ki, a keresztes hadjárat egyik leglelkesebb szószólója volt. Minthogy Görögországban született, és a nyugati egyház bíborosa lett, értelemszerűen ő számított a legfontosabb közvetítőnek a két fél között. Ugyanez az utalás jelenik meg a Constantinus csatája freskón. A legutóbbi kutatások igazolták, hogy a kép a kor egy tényleges ütközetére hivatkozik. 1456-ban a nándorfehérvári ostrom a törökök súlyos vereségével végződött; Hunyadi János vezetésével egy maroknyi keresztény vitéznek sikerült megakadályoznia, hogy a muzulmán hadak átkeljenek a Dunán, ahogy egykor a Piero korában követendő példaként idézgetett Constantinus császár a kereszt nevében legyőzte a barbárokat - történetesen ugyancsak a Dunánál. A ferencesek, főként az új protektoruk, Bessarion bíboros hatására a keresztes hadjárat legodaadóbb támogatói közé tartoztak. Számos rájuk bízott ereklyét őriztek a Szentföldön, így különleges érdekük fűződött ahhoz, hogy templomaikban igehirdetéssel és képekkel egyaránt hagsúlyozzák a törökök elleni szent háború jelentőségét. Piero della Francesca Krisztus feltámadása, 1459 k. Freskó, 225 x 200 cm Sansepolcro, Museo Civico 269