Tringli István: Az újkor hajnala. Magyarország története 1440-1541 - Tudomány-Egyetem (Budapest, 2003)
IV. Szapolyai János és I. Ferdinánd kora
122 Az újkor hajnala ebben a korban szűnt meg a hadakozó nemesség, Magyarországon azonban évszázadokra fennmaradt a nemesség hadakozó szerepe. Katonai erényeiket nem az oszmánok ellen amúgy is ritkán alkalmazott nemesi felkelésekben gyakorolták, hanem zsoldosként. Nagyrészt ugyanis nemesek szolgáltak a főpapi, főúri bandériumokban, de a végvárakban is szép számmal akadtak nemesi családok fiai. A török elleni harcok számos hadszervezési újítást kényszerítettek ki. Ilyen volt az először az 1397-es temesvári országgyűlésen elhatározott hadkiegészítési rendszer, a telekkatonaság. A többnyire szerb eredetű, hadakozás fejében földet kapott határvédő katonák, a vojnikok rendszere még a török kort is túlélte. A magyar határőrvidék XIX. századig fennmaradt speciális társadalma ebből a XV. században kialakult intézményből jött létre. A később jellegzetes magyar fegyvernemnek tartott huszárok eredetileg délszláv eredetű könnyűlovasok voltak, akik a határvidéken portyáztak. A nyugati típusú zsoldos hadsereg azonban az oszmánok elleni védekezésben nem vált be. Ennek az lett a hosszú távú hatása, hogy a nyugati hadseregektől sok mindenben eltérő magyar haderő alkalmas volt a határok védelmére, de a későbbi nagyszabású törökellenes hadjáratokra nem, a török kiűzése után pedig a Habsburg Birodalom nyugati mintájú hadseregébe sem lehetett integrálni. A déli országrész pusztulása az oszmán betörések számlájára írandó. Ez a folyamat már az 1390-es években elkezdődött. Korábban itt feküdtek a középkori Magyarország leggazdagabb területei. Engel Pál Valkó megye példáján elvégzett számításai szerint ebben az országrészben a XV. század elejétől a XVI. század közepéig a népesség kb. 90 százaléka elpusztult, meghalt vagy elhurcolták. A pusztulást részben új lakosok érkezése pótolta. A török előrenyomulás eredményeként átalakult az ország etnikai képe. A XIII. század elsősorban a nyugati, főleg a német, a XIV. század a vlach betelepülők évszázada volt, az ezután következők azonban a délszlávoké. A rigómezei csata után egyre több szerb menekült át a határ másik oldalára. Szerbia bukása után különösen megnőtt a számuk. Nemcsak önkéntesek érkeztek, hanem a környékbeli magyar kapitányok sokszor kényszerrel telepítették őket a határ túlsó oldalára. A mohácsi csata után hatalmas népmozgás indult meg. Például Bács megyében 1525- ben a lakosság még túlnyomórészt magyar volt, néhány évtized alatt azonban a magyarok eltűntek, helyükre szerbek kerültek. A horvátok északra vándorlása a Jagelló-kor végén kezdődött. A horvát nemesek Szlavóniában és Magyarországon szereztek birtokot, az itteni földesurak pedig horvát parasztokat telepítettek birtokaikra. Ekkor indult meg a nyugat-magyarországi gradistyei horvát népcsoport kialakulása. Nemcsak délszlávok érkeztek a Balkánról, hanem velük együtt a forrásokban vlachokként emlegetett, a Balkán középső és nyugati he