Tringli István: Az újkor hajnala. Magyarország története 1440-1541 - Tudomány-Egyetem (Budapest, 2003)
I. A zavaros idők és Utószülött László uralkodása
Az újkor hajnala 42 diák szolgálatában álló történetírók mindent megtettek, hogy csak rossz emléküket őrizze meg az utókor. Rájuk támaszkodott a XIX. századi nemzeti történetírás, különösen a magyar, amelyik németellenességét és függetlenségi szemléletét a Cilleikre bátran visszavetíthette, így valósággal démonizálták a család politikai tevékenységét. A Cillei-familiárisok azonban nem akartak az uruk mellett megszerzett minden hatalmukról lemondani. Élükre a család zsoldosvezére, Vitovec János állt. Önálló politizálásba fogott, megszerezte a szlavón báni méltóságot is. Cillei Ulrikkal egy időben, 1456 decemberében meghalt Brankovics György. Utódai közt harc tört ki az uralomért. A Német-római Birodalom délkeleti szegletét és a Balkán nyugati részét összefogó országszövetség terve a Cilleiek és a Brankovicsok elképzelése semmivé foszlott. Hunyadi László megeskette a királyt, hogy nem áll bosszút Cilléi haláláért, majd magának adatta az országos főkapitányi tisztséget, hatalma azonban csak egy télen át tartott. 1457 márciusában öccsével, Mátyással és sok familiárisával együtt Budán letartóztatták, majd harmadnapra a királyi tanács hozzájárulásával Hunyadi Lászlót lefejezték. A serdülő korú Mátyás V. László fogságában maradt. „Szabadon kormányzó király vagyok" - írta az uralkodó a Hunyadiak elfogása napjaiban kelt egyik levelében. A 17 éves király nem nevezett ki újabb országos főkapitányt, elérkezettnek látta az időt arra, hogy megvalósítsa ama terveket, amelyeket tanácsosai trónra lépte után dolgoztak ki számára, és kezébe akarta venni a kormányzást. Emiatt megromlott a viszonya Podjebrád György cseh kormányzóval is. A király időközben feleségül kérte VII. Károly francia király lányát, Magdolnát. A perszonálunióban élő országok között vetélkedés indult meg azért, hogy hol tartsák az esküvőt, mindenki magának követelte e jogot és a vele járó elsőbbségi helyzet elismerését is. A menyegzői előkészületek közepette, 1457. november 23-án, Prágában váratlanul meghalt V. László, s vele kihalt a Habsburgok alberti ága. A városi rend létrejötte Az 1445-ös országgyűlésen új fejezet kezdődött a magyar rendiség történetében: ekkor mutatható ki először a törvényszövegekben is a városok országgyűlési részvétele. A városok ettől kezdve az ország rendjei közé számítottak, és azok is maradtak a rendi korszak végéig, 1848-ig. Az 1445-ös eseményhez nem fűződött különösebb ceremónia, egy hosszabb folyamat végét jelentette. Egyes városokat ugyanis korábban is meghívtak némely országgyűlésekre, néha talán el is küldték a követeiket, mostantól azonban ez rendszeressé vált. A főpapok, bárók és nemesek mellett ez lett a negyedik rend Magyarországon, ezzel le is zárult az országgyűlésen képviseletet nyerő rendek sora.