Adamová, Zuzana - Rosenbaum, Karol - Sziklay László (szerk.): Tanulmányok a csehszlovák-magyar irodalmi kapcsolatok köréből - Tanulmányok a … irodalmi kapcsolatok köréből 2. (Budapest, 1965)
A XX. század kapcsolatai
Bányászversek (Srámek, Bezrác, Wolker) A Munkás költői publikációit a bányászversek zárják. Szilézia, Észak-Csehország komor és nehéz bányászsorsa elevenedik meg Frana Srámek kísértetiesen szuggesztív költeményében, a Kutyák kórusában : „Ha a szenet nézed, feketének véled, Noha nem feketébb, mint a bányász élet. Kutya csak a bányász, koszos kutya még csak. Kutyákkal, kutyákkal Teli van tömködve az egész cseh észak.” Sztrájk, nyomor, nincstelenség. Az éhes kóborkutyák módjára csellengő bányászokat csendőr-sortüzekkel kényszerítik a munka felvételére. Az öntudatot azonban nem lehet puskagolyóval kioltani. Minden erőszak és vér ellenére, a sztrájktörők árulása és az urak időleges győzelemmámora közepette is kiolthatatlan hévvel izzik a bányászszívek forrón parázsló hite a jövő nagy leszámolásában : „Valaki majd érti igéit e hitnek. Végül majd a szénnel befűtnek, befűtnek. Valakik majd mégis megsülve lakóinak Sok potya bányászért, sok bányász kutyáért. Aki kutya még ma, de ember lesz holnap!” Srámek szaggatott, tömör képei a népballadák megjelenítési módjára emlékeztetnek, kifejezései a népdal sűrített világát idézik. Verse és általában egész költészete a líra teljesen új területére vezet át bennünket, ahol a költői élmény és az objektív valóság előremutató tendenciái szerves egységbe olvadnak. E terület kiemelkedő tehetségű képviselője, Petr Bezruc, „a sziléziai bányászok ihletett szavú költője”,20 akinek két kiváló költeményét is közli a Munkás 1923-as évfolyama. Az első: az Osztrava 28 * 30 — méltó párja a József Attila fordította A bányász- 28 F. Srámek: Kutyák kórusa. Ford. Gábor Andor. — 1923. 39. sz. 202. 19. jegyz. 242. — Bezrucról részletesebben 1. Dobossy László: Petr Bezruc kilencven éves. Irodalmi Figyelő 1957. 2—3. sz. 129—135. 30 P. Bezruc: Osztrava. Ford. Gábor Andor. 1923. 44. sz.