Adamová, Zuzana - Rosenbaum, Karol - Sziklay László (szerk.): Tanulmányok a csehszlovák-magyar irodalmi kapcsolatok köréből - Tanulmányok a … irodalmi kapcsolatok köréből 2. (Budapest, 1965)
A XX. század kapcsolatai
kerültek a lapba, jellegzetesen tükröződik ennek a baloldali értelmiségnek az érdeklődését, politikai magatartását. A napvilágot látott fordítások és ismertetések jelentőségét növeli az a körülmény, hogy a magyarországi írói baloldal legjelesebb tagjai is az erdélyi lap munkatársi gárdájához tartoztak, a Korunk a legfontosabb közvetítője volt a világirodalmi áramlatoknak Magyarország és az ún. utódállamok felé. A romániai cenzúra kevés akadályt állított a lap szerkesztése elé, a főszerkesztő, Gaál Gábor széles körű levelezést folytatott a szlovákiai magyar írókkal (Balogh Edgár, Szalatnai Rezső, Morvay Gyula, Sellyei József) és a lap külön csehszlovákiai szerkesztőt tartott a stószi Fábry Zoltán személyében, aki a világirodalom mellett a magyarországi és a szlovákiai irodalmi élet jelenségeiről referált a lap hasábjain. A kommunista értelmiség e jelentős orgánuma a társadalomtudományi, közgazdasági, művészelméleti, pszichológiai és szociológiai tanulmányok gyűjtőhelye volt, s az irodalmi kérdések éppen ezért gyakran a társadalmi problémákat tárgyaló tanulmányokban jutottak szóhoz. A folyóirat az évek folyamán többször is visszatért a cseh irodalom időszerű kérdéseinek ismertetésére, közölt műfordításokat is, melyek között a magyar műfordítói irodalom olyan gyöngyszemeivel találkozunk, mint József Attila fordításai cseh költőkből. 1929-ben Krammer Jenő Wolkerről rajzolt találó arcképet, szembefordult a felületes Ady-Wolker párhuzammal, megjelölte mindkettejük helyét saját társadalmukban, erősen kiemelve Wolker költészetének proletár élményvilágát. A szerző végül is Wolkert Georg Büchnerrel hasonlítja össze és a félbenmaradt tehetségek, a „zseniális torzók” között jelöli ki helyét, ami természetesen csak fenntartásokkal fogadható el, hiszen Wolker érzelmi világa meglehetősen befejezett. József Attila tehát már Krammer cikkéből is fogalmat alkothatott magának Wolker proletár tartalmú lírájáról, amikor más indítékoknak engedve néhány évvel később hozzálátott a cseh költő fordításához. A Korunk 1933. évfolyamában József Attila egy csokorra való versfordítással jelentkezett: Petr Bezrác (A bányász), Jirí Wolker (Arc az üveg mögött), Josef Hora (Szívem testvére, az idő) és Jaroslav Bednár (Molodecno) szólaltak meg kongeniális tolmácsolásban annak jeléül, hogy a magyar proletariátus nagy költője rátalált a cseh líra forradalmi hangjára, ezt a hangot a