Ákos Károly (szerk.): Mindenki lexikona 2. K-Z. - Mindenki lexikona 2. (Budapest, 1974)

K

ben: szellemi képesség, szakte­kintély. — 2. üzem V. vállalat teljes kihasználása során az időegységre (pl. évre) eső össz­termék, ill. szolgáltatás. — 3. az elektromosságtanban a kon­denzátorok elektromos töltést befogadó képessége (az elektro­mos töltés és az általa létreho­zott feszültség hányadosa). Egy­sége a farad. kapásnövények: többszöri megkapálásra szoruló kultúr­növények, pl. a kukorica, bur­gonya, cukor- és takarmányré­pa, mák, napraforgó. Gyakor­latilag ide sorolják a magnye­résre vetett lucernát, magfüve­ket stb., bár ezek különben nem — kapcsoló: elektromos áram­körök nyitására és zárására való szerkezet. Kapica, Pjotr Leonyidovics (1894— ): szovjet fi­zikus. kapilláraktív anyagok felület­aktív anyagok: olyan anyagok, amelyek folyadékokban oldva azok felületén felhalmozódva a folyadék felületi feszültsé­gét nagymértékben csökkentik (szappanok, mosószerek). kapilláris: hajszálcső kapillaritás, hajszálesövesség: a folyadékok felszínén fellépő, a folyadékmolekulák közti erő­vel kapcsolatos jelenségek gyűj­tőneve. A folyadékok felszíne a folyadék belsejéhez képest sajá­tosan viselkedik, összehúzódni törekszik. A ~nak fontos sze­repe van a természetben (pl. a. talajfelszín vízellátásában), és figyelembe kell venni sok más esetben is (pl. építkezéseknél a talajvíz elleni védekezés­nél). Kapisztrán János, Capistrano (1386—1456): olasz ferencrendi szerzetes, inkvizítor. Részt vett a törökök elleni hadjárat szer­vezésében és a nándorfehérvári csatában. kapitalizmus, tőkés rendszer: társadalmi-gazdasági alakulat, amelynek az alapját a tőkés ki­zsákmányolás alkotja. A terme­lőeszközeitől megfosztott pro­letár kénytelen a munkaerejét áruba bocsátani a termelőesz­közök (tőke) tulajdonosának. A kizsákmányoló osztályt a tőkések (burzsoázia), a kizsák­­mányoltat a bérmunkások (pro­letariátus) alkotják. A kizsák­mányolás az értéktöbblet elsa­játításából áll. A ~ a feudaliz­mus méhében a városokban jön létre, s a feudalizmus megdön­tésével (polgári forradalom) vá­lik uralkodóvá. Előfeltétele a termelőerők ipari forradalom formájában végbemenő fejlő­dése, amihez az árutermelés ál­talánossá válása, valamint a termelőeszközöknek a tőkések kezében való összpontosulása és a csupán munkaerejükkel ren­delkező nincstelenek megjele­nése (eredeti tőkefelhalmozás) kapcsolódik. A ~ elkerülhetet­len velejárója a tőke koncentrá­ciója (felhalmozódása) és centra­lizációja (összpontosulása). A ~ alapvető ellentmondása a ter­melés társadalmi volta és a termékek tőkés elsajátítása. Eh­hez számos egyéb ellentmondás társul. Mindezek válságokra és 16

Next