B. Csáky Edit (szerk.): A mindenséggel mérd magad. Tanulmányok József Attiláról (Budapest, 1983)

Szőke György: "Lágy őszi tájból és sok kedves nőből / próbállak összeállítani téged". József Attila anyaképének formálódása

Szőke György „Lágy őszi tájból és sok kedves nőből próbállak összeállítani téged” József Attila anyaképének formálódása Az anyahiány, az anyakeresés József Attila költészetében több stáción keresztül, fokozatosan halad a kései versekben kikristályosodó, állandó­suló hiány—bűntudat—büntetés (azaz a halál) egész kései világképét meghatározó együtteséig. A tizennyolc éves fővel írt Ad sidera... adysan proletárfiú-verses költemény, de már itt kozmikus képpé formálódik az anyaélmény („Anyám, ki már a messze végtelen vagy...”), s az anya halálának oly nehezen oldódó, még feldolgozatlan traumáját, a kései siratás igényét is magában hordozza: „S tudjon zokogni anyja temetésén”. A Tiszta szívvel első pillantásra hetykén deklaratív, de benne — mint a kései anyaversek­ben — a hiány konstatálása („Nincsen apám, se anyám”), a hűn mozzanata („ha kell, embert is ölök”) és a büntetés, önnön halálának előrevetítése („áldott földdel elfödnek”) már egymás mellett található. S a halála előtti egyik utolsó töredék, az (Édesanyám, egyetlen, drága.. .) középkori Mária-könyörgéseket, planctusokat idéző fohásza a hiányt, az űrt a halálban való egyesülésben oldja fel: „hogy jó legyek s utánad menjek! ”. Az anyakép megformálása nem szűkíthető le az anya, a mama kimondott megjelenítésére: magában hordozza a hiánynak, a keresésnek hol konkrét képekben megnyilvánuló, hol rejtettebb hasonlatokban lappangó, a korai költeményektől a legutolsó versekig, töredékekig ívelő vonulatát. A korai versekben benne feszülnek már a későbbiek csírái: nincs tehát éles, pontosan kitapintható és érzékelhető, definiálható és körülírható cezúra a kései költemények és elődjeik között; létezik viszont egy jól nyomon követhető tendálás e kései világkép felé. 7 B. Csáky 97

Next