B. Csáky Edit (szerk.): A mindenséggel mérd magad. Tanulmányok József Attiláról (Budapest, 1983)
Szabolcsi Mikls: József Attila korának világirodalmában
Szabolcsi Miklós József Attila korának világirodalmában /. Annak, hogy József Attila művét a világirodalomban el tudjuk helyezni, egyik előfeltétele, hogy kora világirodalmának fő jellemzőit is felvázoljuk, egyes szakaszait is újragondoljuk. 1967-ben, amikor a hatkötetes magyar irodalomtörténet utolsó két kötete is megjelent, élénk vita bontakozott ki a legújabb kori magyar irodalom periodizációjáról. Azt vitatták, helyes-e a két politikaieseménytörténeti határvonalat, 1919-et és 1945-öt, a magyar irodalomtörténet periodizációjánál is érvényesíteni. Vajon az 1919—1945 közti időszak tényleg egyúttal irodalmi korszak-e? Az 1945-ös határ körül voltaképpen nem volt sok vita, de annál inkább 1919 körül. Az ide-oda csapongó eszmecsere azután azzal az eredménnyel végződött, hogy — elsősorban Lukács György tekintélyes szavára — az 1919-es korszakhatár maradt érvényben, de megállapodtunk abban, hogy természetesen az 1905-től induló új magyar irodalom egységét is hangsúlyozni kell, mintegy átfogóbb periódusként felfogva azt. Tizennégy év elteltével úgy látom, hogy a magyar irodalom periodizációjában helyes volt az 1919—1945 közti külön korszakhatárról szólni; ugyanakkor a nagyobb egység — az új magyar irodalom kibontakozásának kora az 1890-es évektől 1945-ig tart. De ha az egész világirodalmat vagy legalábbis az európait tekintem, akkor már nem bizonyos, hogy ezekhez a határokhoz kell ragaszkodnunk. Ismeretes, hogy századunk európai, illetve világirodalmának periodizációjánál többféle megoldással kísérleteztek: a leggyakoribb a modern korszak, majd a posztmodern megjelölés, vagy szigorúan kronológiailag, évtizedekben tárgyalják és nevezik el az időszakot (the thirties), még több 9