B. Csáky Edit (szerk.): A mindenséggel mérd magad. Tanulmányok József Attiláról (Budapest, 1983)
Bókay Antal: Verstípus és lírai kifejezésmód József Attila kései költészetében
Bókay Antal Verstípus és lírai kifejezésmód József Attila kései költészetében József Attila 1933 utáni költészetét vizsgálva három problémát szeretnék kiemelni: 1) megkísérlem ez időszak lírai típusainak meghatározását, mégpedig sajátos, münemelméleti szempontból; 2) kimutatom a megformálás módja és a tartalom magjaként felfogható világkép összefüggéseit; továbbá 3) vázlatos kísérletet is teszek a lírai münem totalitásképző módjainak körülírására. A ,,makrolátópont" mint a mű szubjektív mozzanata A münemek elkülönítése József Attila esztétikai írásaiban alapvető elméleti problémaként jelentkezik. 1934-ben írja Nagy Lajosnak: „Azt hiszem, ahogy költők beleélik magukat »költői« pózokba, drámaírók (nagyokra gondolok) jellemekbe, konfliktusokba, te úgy éled bele magad a tagolatlan valóságba.”1 A definíció tömörségű gondolat egyik jelentős mozzanata az, hogy a műnemet meghatározó elem egy sajátos viszony, az alkotó meghatározott magatartásmódja, amellyel a valóság bizonyos szeletét kiválasztja és műalkotássá emeli. A gondolattal egyértelmű párhuzamot mutat Lukács György elképzelése, amikor a münemeket mint „a valósággal kapcsolatos magatartásmódok”-at1 2 határozza meg. Ez a megközelítés — szemben a gyakoribb, a kész mű belső megformáltságának minőségéből indító elméletekkel — meghatározónak 1 József Attila válogatott levelezése. Szerk. Fehér Erzsébet. Bp., 1976. 299. 2 Lukács György: Az esztétikum sajátossága. Bp.. 1969. I. 578. Vő. még: 224.. 228., 596. 127