B. Csáky Edit (szerk.): A mindenséggel mérd magad. Tanulmányok József Attiláról (Budapest, 1983)
Tverdota György: József Attila és a crocei esztétika
Tverdota György József Attila és a crocei esztétika „Ajánlom, hogy foglalkozz bővebben emez érdekes és korszakot alkotó felfedezéssel. .. Ehhez azonban elolvasandó: Benedetto Croce: Esztétika és az Esztétika története” — írta József Attila nővérének.1 Az idézett sorokban József Attila két szempontból is találóan jellemezte Crocéhoz való viszonyát. Egyrészt művészetbölcselete, abban a formában, ahogyan az Irodalom és szocializmusból vagy az Esztétikai töredékekből ismerjük, valóban nem jött volna létre az intuicionista esztétika tanulmányozása nélkül. Másrészt a kapcsolat jellemzése a költő részéről abban a vonatkozásban is helytálló volt, hogy a „korszakot alkotó” felfedezéseket magának tulajdonította, Croce művére pedig csupán e felfedezések jobb megértéséhez szükséges kontextus biztosításának nem éppen megtisztelő szerepét osztotta ki, mert gyakorlatilag valóban szubjektív módon: „önzőén” és „hálátlanul” viszonyult az olasz esztéta tanításaihoz. Mi magyarázza a függés és fölény e furcsa kettősségét József Attila Crocéhoz fűződő szellemi kapcsolatában? A magyarázat keresése során a költő gondolati előföltevéséből kell kiindulnunk, amely őt a művészetről való bölcselkedésre indította, amely kezdettől mindvégig meghatározta gondolkodói beállítottságát, s amely így foglalható össze: A művészet a szellemi és gyakorlati tevékenységek egyéb formáival egyenrangú, tőlük független szellemiség. Az idegen gondolatrendszerekhez való viszonyát is ez a gondolati előföltevés szabályozta. Az olyan bölcseleti tendenciák iránt volt fogékony, amelyek igazolták ezt az előföltevést és amelyek alkalmasak 1 József Attila válogatott levelezése. Sajtó alá rendezte Fehér Erzsébet. Bp.. 1976. 178. 13 B. Csáky 195