B. Csáky Edit (szerk.): A mindenséggel mérd magad. Tanulmányok József Attiláról (Budapest, 1983)
Németh Lajos: József Attila művészettörténész szemmel
Németh Lajos József Attila művészettörténész szemmel Mint dolgozatom meglehetősen általános cime is jelzi, József Attila költészetét az irodalomtudománytól eltérő szemszögből kívánom röviden elemezni, márpedig ez szükségképp módszertani tapogatózást, a megközelítési mód kompetenciájára való szüntelen rákérdezést von maga után. Jogos-e az irodalmi jelenségeket olyan tudomány aspektusából szemügyre venni, amelynek vizsgálandó anyaga a verbális közegtől eltérő, vizuális-plasztikai minőség? Hiszen ma már közhelynek hat a fiedleri megállapítás, amely szerint a képzőművészet a formák világát a szem által és a szem számára fogalmazza meg; ezért úgyszólván vizuális nyelvnek tekinthető. Azóta is számtalanszor rámutattak már az irodalmi és a képzőművészeti mü eltérő ontológiai státusára és az irodalmi és képzőművészeti mű jelentésére vonatkozó mindenfajta transzkódolási kísérlet nehézségére. Ennek ellenére több ízben megkísérelték a szellemtörténetben honos analógiakutatáson túl egy-egy írói mü vagy életmű megközelítését a művészet- vagy a zenetudomány aspektusából, és nem is eredmény nélkül. Vannak ugyanis olyan költők, akiknek életműve megköveteli, hogy az irodalomtudományban és az esztétikában honos megközelítési és értelmezési módoktól eltérő módszerrel is megvizsgálják műveiket, mert azokban a zenei vagy a vizuális-plasztikai jelentések oly gazdagon burjánzanak, hogy a pusztán irodalomtudományi megközelítés nem elegendő. Példaként elég utalni Verlaine költészetére. A „De la musique avant tout chose” sor költőjének ritmusképletei joggal keltik fel a zenetudósok érdeklődését, ám az sem véletlen, hogy disszertációt Írtak A 211