B. Csáky Edit (szerk.): A mindenséggel mérd magad. Tanulmányok József Attiláról (Budapest, 1983)
Bori Imre: József Attiláról – 1980-ban
Bori Imre József Attiláról — 1980-ban József Attila helyét keressük kora világirodalmában — lehet-e más iránytűnk, mint az, amit éppen ez a „világirodalom” kínál fel? Méghozzá nem csupán puszta létezésével, ahogy József Attila korában „volt”, az irodalmi önismeret és önmagáról való gondolkodás egy meghatározott (és meghatározható) fokán, hanem ahogy s amilyen mértékben az e korról való gondolkodásunkban megragadhatjuk, „tudásunkkal” mozgástörvényeit kiolvashatjuk. Paradox módon tehát ahhoz, hogy minél mélyebben hatolhassunk József Attila költészetének és gondolkodásának „rejtelmeibe", a magunk világát kell mélyebben ismernünk, hogy szerzett tapasztalatainkkal felfegyverkezve közelítsük meg adott problémánkat, mert a magunk „kollektív tudása” valójában jobban és jelentősebb mértékben determinálja József Attila-képünket és felfogásunkat, mint a költő életműve, főképpen ha tudjuk, az már nem változó valami, hanem a különböző behatásokkal szemben védett. így lenne ez akkor is, ha ez az életmű olyan helyet foglalna el az irodalmi glóbuszon, mint amilyent a valóságoson a Kolumbusz előtti Amerika foglalt el a világ tudatában. Mert mi változunk, s mozgásban van véleményünk a költőről is. Nyilván határozott világirodalom-kép kellene, hogy munkánkat megnyugtató módon elvégezhessük, azaz, hogy ne csupán keressük, hanem meg is találjuk József Attila helyét kora világirodalmában. Csakhogy — ezt mindannyian közhelyszerűen tudjuk — az oly szükséges világirodalom-kép nem áll rendelkezésünkre. S hogy még bonyolultabbnak lássék feladatunk, megemlítjük, hogy amilyen mértékben az annyira kívánatos világirodalom-kép meghatározhatja József Attila költészetéről és eszmevilágáról kialakuló véleményünket, olyan mértékben József 29