B. Csáky Edit (szerk.): A mindenséggel mérd magad. Tanulmányok József Attiláról (Budapest, 1983)
Zirkuli Péter: Árnyékrajz versekről és személyekről. József Attila és román kortársai. Párhuzamok léte és hiánya
Zirkuli Péter Árnyékrajz versekről és személyekről József Attila és román kor társai. Párhuzamok léte és hiánya Versek szembesítő értelmezésére tett kísérletként dolgozatom a személyiség irodalomban artikulált lehetőségeinek mibenlétét, természetét és terjedelmét érinti, s azt firtatja, miként körvonalazódtak ezek két szomszédos líra, a román és a magyar huszadik századi közegében, József Attila és négy reprezentatív s nagy hatású román költő, Arghezi, Bacovia, Barbu és Blaga egy-egy müvében. Melyek a korszerűség, vagyis a lírai formanyelv szekularizációjának román változatai? A nyelviekkel összefonódott szemléleti mozzanatok alapján megrajzolhatók-e párhuzamok? Négy vers vázlatos értelmezésével jelezném e változatokat és bizonyos párhuzamok szaggatott létezését. Az értelmezések háttere az az előfeltevés, hogy a költészet annyiban érdemel figyelmet, amennyiben személyes praesentatio és communicatio, a személyköziség létrehozott alkalma. A kiválasztott négy vers mindegyike közvetlenül én-értelmezőnek (kettejük ars poeticának) tekinthető, legalábbis nem erőszakolt efféle olvasatuk. Keletkezésük időrendjében olvasva, illetve újraolvasva őket, egy történeti sorozatot képviselhetnek — allegorikusán vagy szinekdoché módjára.1 1. A szemtanú Az első vers (Téli alkony — Amurg de iarná) a tízes években íródott, folyóiratban először 1914-ben jelent meg, többszöri publikációja után végleges cimváltozattal 1923-ban a Gindlera című folyóiratban tette közzé 1 1 Bacovia versét Szemlér Ferenc, Barbuél Tandori Dezső, az Arghezi-, illetve a Blagaverset pedig a dolgozatíró fordította. 45