B. Csáky Edit (szerk.): A mindenséggel mérd magad. Tanulmányok József Attiláról (Budapest, 1983)

Szigeti Lajos Sándor: Hiánytudat és teljességigény József Attila költészetében

Szigeti Lajos Sándor Hiánytudat és teljességigény József Attila költészetében „A mindenséggel mérd magad” — írta a költő az Ars poetica ban, „A világ vagyok, minden ami volt, van” — hangzott A Dunánál egyik tétele. E sorokban egy jellegzetesen 20. századi költő életműve egészét átható teljességigénye sűrítődik. József Attila e teljességre és egységre törekvését következetesen fogalmazza s valósítja meg mind költészetében, mind elméleti munkáiban, amelyek nem választhatók el egymástól, hanem egymást is magyarázó-hitelesítő és szervesen kiegészitő részei a rendszert alkotó teljes életműnek. Az Esztétikai töredékekben olvashatjuk: „A valóság előtti tény: hiánytény, — az ihlet a világ hiányának ténye az exisztenciában. De ha az ihlet a világhiány ténye az exisztenciában, és ugyanakkor teljes valóságot alkot, úgy a teljes valóságot nem alkothatja másért, minthogy amiként a világ elvész a valóságban, úgy vesszen el a világhiány a művészet valóságában.”1 De József Attila mondta ezt is: „Én azt az egyet tudom, hogy amikor verset írok, nem költészetet akarok csinálni, hanem meg akarok szabadulni attól, ami szorongat. Engem csak ez érdekel. Az életem.”2 A két gondolatmenet között — a látszat ellenére — nincs ellentmondás, mert a költő verseiben is követte azt, amit gondolkodóként fölvetett: a „világhiánnyal” nézett szembe, hogy költészetében, azaz „a művészet valóságában” feloldódjék e hiánytudat, s ugyanakkor — értelmezésem szerint — e „világhiány” metaforikusán abban jelenik meg, ami „szorongatja”: azaz a személyes sorsban. S ez 1 Költészet és nemzet. Esztétikai töredékek. József Attila Összes Müvei III. Szerk. Szabolcsi Miklós. Bp., 1958. 145—146. (A továbbiakban: JAÖM III.) 1 Idézi Bóka László: Válogatott tanulmányok. Bp., 1966. 154. 87

Next