Bagdy György (szerk.): Amit az Ecstasyról iskolásoknak, szülőknek, tanároknak, partizóknak tudni kell (Budapest, 2006)
Az ecstasy hatásai időrendi sorrendben
Az aktiválódott mikrogliasejtek ugyanakkor falósejtként is képesek viselkedni, vagyis szükség esetén bekebelezik az agyba került idegen anyagokat (pl. kórokozók) vagy az elpusztult sejtek törmelékét. Ez utóbbi igen fontos funkció. Gondoljunk csak bele, a történelem folyamán hány esetben fordult elő, hogy a rengeteg csatatéren maradt halott miatt járványok törtek ki, amelyek aztán több áldozatot követeltek, mint az egész háború. Elegendő csak az 1456- os nándorfehérvári eseményekre gondolni. Itt a török elsősorban azért nem próbálkozott tovább a vár ostromával és húzódott viszsza, mert a rengeteg temetetlen htdla miatt pestisjárvány tört ki, ami aztán mindkét táborban szedte az áldozatait. így a járvány is tényezője volt annak, hogy Európa egy időre ismét megmenekült a török inváziótól. (Mindez természetesen egyáltalán nem kisebbíti Hunyadi János és bajtársainak példátlan hősiességét. Inkább tragikus, hogy Hunyadi János maga is a járvány áldozata lett. Fián keresztül azonban - akinek királlyá emelésében apja hírnevének döntő szerepe volt - a Hunyadiak műve mégiscsak kiteljesedett, és mintegy hetven évvel későbbre tolta a középkori Magyarország bukását.) Visszatérve a sérült agyszövethez, az analógia talán érthető: az elpusztult agysejtek vagy azok részei akadályozzák az épen maradt sejtek működését is, ezért sürgősen el kell takarítani őket. Egyébként ezt az idegsejtek is „tudják". Ha nagy mértékű károsodás miatt a sejt már nem képes ellátni feladatait, olyan, genetikailag rendkívül finoman szabályozott módon pusztulnak el, amelynek végeredményeképpen a képződött sejtdarabkákból semmilyen káros anyag nem szabadul ki, és a gliasejtek ezeket az ártalmatlan darabkákat gyorsan bekebelezik (ún. apoptózis = „programozott sejthalál" folyamata). A mikroglia „hullaeltakarító" funkciója közben egyébként melléktermékként oxidativ szabadgyököket is termel, így ha a mikrogliarendszer túlzott igénybevételnek van kitéve, ez paradox módon károsíthatja az agyat. (Sok akut és krónikus idegrendszeri károsodás egyik tényezőjeként tartják számon a Janus-arcú mikroglia-túlműködést.) A „táplálást" itt majdnem szó szerint is érthetjük. Ellentétben más sejttípusokkal (pl. májsejt) az idegsejtekben ugyanis egyáltalán nincs cukorraktár, sőt, az összetett cukrok és a glükóz lebontásához szükséges enzimekkel sem rendelkeznek, mert egyszerűen „nincs idejük" arra, hogy a cukor lebontásának kezdeti lépéseivel 138