Balázs Györgyné: Korkép kialakítása a történelemoktatásban (Budapest, 1970)

III. A korkép kialakításának szükségessége az iskolai megismerés sajátosságaiból következően

fogjuk fel, s ellene vagyunk annak, hogy József Attila szavai­val: „Eszét külön, szívét külön szárnyalja be az egyröptű szó”. A gondolat és az érzelem tantárgypedagógiai felfogásunkban a maga eredeti egységében van jelen, s tudjuk, hogy a gondolat maga is élményt adó, érzelemre ható, hiszen pl. az elme „gyönyörű képes­sége” a rendszerezett világkép, már logikai színességével is intel­lektuális élményt adhat. Hogy az előbbiek a történeti hűség kapcsán kerültek felszínre, az következik abból, hogy tantárgypedagógiánkban a történeti hűség fogalma elválaszthatatlan a tanulók számára való szubjektív hiteles­ségtől. Hiszen a legkörültekintőbb és leghitelesebb korrajz sem elég. Meg kell találni az élettapasztalatnak és a tanítandó anyagnak azokat az érintkezési pontjait, amelyek mind a tanulók jelen generáció­jának lelki sajátosságait, mind az élettapasztalat következtében ki­alakult fogalomkészletet számításba veszik. Nem lebecsülendő ered­ményhez jutunk e két tényező szinkronban látása esetén. Ez eset­ben ugyanis a tanulók társadalmi tapasztalata és a tananyag nem paralel futnak. A tanulók törvény, modell- és érzelemkeresése, valamint élettapasztalata a történelmi folyamat tanulmányozásával egybeesik. Oktatásunk egyéni érdekűvé válik, és az egyéni tudat kitágulásával, a történelem gazdag tanulságainak befogadásával az egész személyiség társadalmi hasznosságává válhat. Mindezek alapján, ha összegezni akarjuk a korhűség sajátosságait, a következőket kell kiemelnünk: Alapja a történettudomány korhűséggel kapcsolatos követel­ménye. így a forrásokhoz és a forrásokból egzaktan megállapít­ható törvényszerűségekhez, következtetésekhez való ragaszko­dás. A részletek igazsága s mellette a történelem különböző ténye­zői kölcsönhatásának, összefüggésének hitelessége. Mindez bizto­sítja, hogy oktatásunk a tárgyi hitelességet kellően garantálja. Tantárgypedagógiánkban a korhűség fogalma a történettudo­mány eredményeire alapozódik. Kiegészül azonban azzal a természetes követelménnyel, amely a nevelési célzatú tanításból következik. Mindenekelőtt azzal, hogy egyszerre kelllátni a tananyag önmagában való hűségét a tanulók számára való szubjektív hitelesség­gel. Ezért mondhatjuk, hogy a történelmi megismerési folyamat elsősorban intellektuális, tehát fogalmi és absztrakt, de a konkrét történeti valósághoz tapadó, tehát képszerű. Ezért szükséges, hogy összhangban legyen a tanulók élettapasztalata a történelem által közvetített társadalmi tapasztalattal. Szükséges tehát bekapcsol­nunk a tanulók hétköznapi megismerését is. Ezért kell érdeklő­dést tanúsítani az oktatásban a művészi kifejezési formák iránt, ezért kell a történelmi folyamat világosan áttekinthető rendszerezett képét 249

Next