Bálint Sándor: Szeged reneszánsz kori műveltsége - Humanizmus és reformáció 5. (Budapest, 1975)
Kolostori műveltség
harmincas években módja volt a tanulmányozásukra és szűkszavú könyvészeti jellemzésükre. Ezekről az alsóváros! kolostor könyvtáráról szólva emlékezünk meg. Radó Polikárp egy 1506-ban nyomtatott dominikánus misekönyvbe jegyezve szegedi nyelvjárásban Irt imádságot talált /96/. Tekintettel arra, hogy a hazai dominikánus kolostorok közül egyedül a szegedi működött ö-ző vidéken, nagyon valószínű, hogy a szöveg beginák kedvéért Szegeden íródott. Ha nem itt, akkor meg szegedi származású rendtárs fordítása. A misekönyv eredeti őrzési helye egybéként már meghatározhatatlan. Annyi bizonyos, hogy a XVIH. században a kassai francikánusok birtokolták, innen vándorolt később Gyöngyösre, a rendtartományi könyvtárba. Más lehetőség szerint eredetileg a szegedi konventé volt. Ennek megszűnte után közvetlenül került volna a kassai rendházba, majd innen a barátokhoz. A misekönyvnek liturgikus toldaléka értékes magyarországi miseproprium-kézirat. Szent Gellértnek itt bejegyzett miséje is mintha szintén Szegedre mutatna. Szent Erzsébet-kolostor A mariánus rendtartományhoz tartozó franciskánusok szegedi kolostora a XIV. század legelején már biztosan virágzik/97/. Lehetséges, hogy még a XIH. század folyamán keletkezett, bár Balanyi György nem talált ebből az időből szegedi adatokat /98/. A franciskánusok szegedi letelepedése ugyanis nyilván a városi rangra emelésnek (1246) és a várépítésnek volt a társadalmi következménye. Árpád-házi Szent Erzsébetről elnevezett gótikus templomuk a várban, a mostani rom és színház közötti területen állott/99/. Ebben a templomban hallgatta az 1433-ban átutazó Bertrandon de la Brocquière burgundi lovag az istentiszteletet, amely szerinte egy kicsit magyaros volt. Ez a megjegyzés Karácsonyi János szerint magyar népénekekre utal, amelyeket a hívek énekeltek. Itt azonban föltétlenül sokkal többről és lényegesebbről, a XV. századi laikus mozgalom szegedi nyomairól, talán már a franciskánus obszervancia ihletéséről, az anyanyelv liturgikus alkalmazásáról van szó. Radó Polikárp adatai/100/ ugyanis vitathatatlanul bizonyítják, hogy a franciskánus Szegeden ebben az évszázadban magyar nyelvű liturgikus ének is volt. Advent második vasárnapjának.introltusa mellett egy XVI. század elejéről származó, szegedi franciskánusoktól használt misekönyvben ezt találjuk bejegyezve, pontosan az introitus antifonájának szövege mellé: "Ungaricum." Rögtön utána az introitus psalmusa mellett újra: "Ungaricum ." Sajnos, a szöveget nem örökítették meg, de itt föltétlenül már kialakult helyi hagyománnyal kell számolnunk. Minden valószínűség szerint a Szent Erzsébet-templom ereklyéje volt az a vérző ostya (hostia cum stillis sanguinis), amelynek hírét egyrészt Laskai Ozsvát tartotta fönn, másfelől pedig a szegedi népnyelvi hagyomány is máig megőrizte, amikor az "Isten vére" szólással való eláldásról beszél/101/. Erre más helyen még viszszatérühk. A templomnak, illetőleg a mellette álló cinteremnek az 1444. évben nevezetes szerep jutott. A szegedi országgyűlésre és béketárgyalásokra érkező Ulászló király augusztus 1-én a török követséget ugyanis itt, a franciskánusok várbeli egyházának 3000 embert is befogadó cintermében, templomkertjében az országgyűlés színe előtt hallgatta meg. Mint ismeretes, a tárgyalások 10 évi fegyverszünet megkötésével végződtek. A törökök váratlanul azt kívánták, hogy a magyarok a szent (szentelt) ostyára esküdve fogadják az egyezség megtartását. Ezt megtagadták és így a király 25