Bálint Sándor: Szeged reneszánsz kori műveltsége - Humanizmus és reformáció 5. (Budapest, 1975)
Kolostori műveltség
sével is összefügg. Ez a dominikánus missziós szervezet a hitterjesztés munkáját úgy kívánta szolgálni, hogy minden provinciának missziós területet jelölt ki. így a hazai dominikánus rendtartomány feladatává tette a moldvai és valachiai (havasalföldi) missziót. A magyar adatok sajnos igen szűkösek, és csak annyit tudunk, hogy 1456-ban a magyar provinciális joghatósága alá tartoztak Szereth, Szucsáva és Tergovist konventjei. Tamás testvér először a tergovisti Szent-Miklós-konvent lektora lesz, innen emelkedik Moldva püspöki székébe. Hogy a szegedi konventnek voltak-e közvetlen, külön megszabott missziós feladatai Havasalföldön és Moldvában, nem tudjuk, de az elmondottakból talán föltételezhetjük /89/. Tamás püspök később II. Ulászlótól "commenda" gyanánt megkapja a tihanyi apátságot (1503). Ugyanis a király kérésére lemondott moldvai püspökségéről a vajda jegyzője javára. Tamás testvér beiktatását Bakócz Tamás bíboros végezte. Némi huzavonák után Tamás nándorfehérvári püspöki címet kapott, és a bencések is elismerték tihanyi apátnak (1506). Pár év múlva, 1510 után halt meg /90/. Ami a többi szegedi rendtársakat illeti, az 1494. évben Szegedi Domonkos Krakkóba, Szegedi Gál Kölnbe /91/, Aquinói Tamás és Albertus Magnus, Eckhart mester és Suso kolostorába, 1495-ben pedig Szegedi János a budai konventbe kerül teológiát tanulni. Tudunk arról is, hogy 1495-ben Szegedi Gergely fráterből generális hitszónok lett Magyarországi János testvérrel, a szegedi konvent tagjával egyetemben. A rendi kiváltságokkal járó "praedicator generalis" rangot olyan rendtagok nyerhették el, akik legalább három esztendőn át hallgattak teológiát, és jól tudtak prédikálni. Jánost egyébként a rendőrfőnök saját, szegedi konventjébe a teológia lektorává asszignálja (kinevezi) és megengedi neki, hogy előadásokat tarthasson. Ebből már Iványi Béla is helyesen következteti, hogy a szegedi konventben iskola működött. Lehetséges, hogy János testvér könyveinek egy részét az alsóváros! franciskánusok könyvtára őrizte meg. Szegedi András baccalaureus testvért a budai konventbe asszignálja (1497) a rendfőnök, Miklós fráternek pedig megengedi (1499), hogy búcsút járjon Aachen városába, a középkor egyik leghíresebb európai zarándokhelyére. Garai Gergely (Gregorius de Gara) magister lett a szegedi konventben (1510) /92/. A rendház utolsó ismert tagja Bamabas d Vngaria generális hitszónok, aki engedélyt kap (1529) arra, hogy máshol telepedjék meg, mert a szegedi konvent tönkrement (destructa conventu suo Zegediensi propter bella). A rendtársak talán Győrbe húzódtak, mert Szegedi György a győri kolostor tagjaként ment a bolognai egyetemre (1539). Hazatérve Győrött és Vasvárott működött, majd részt vett a tridenti zsinaton (1562) /93/. Lehetséges, hogy Váczi Pál, a jeles dominikánus író, Szent Domonkos reguláinak és a Birk-kódexnek másolója, miniátor is, valameddig tagja volt a szegedi konventnek/94/. Tudunk ugyanis arról, hogy a rendfőnök Bécsből tetszése szerint Pestre vagy Szegedre helyezte. Arról azonban már nincsenek további adataink, hogy melyik város kolostorát választotta. Egy adatból arra kell következtetnünk, hogy a Város polgárságának jelentős, de nem mindig üdvös befolyása volt a kolostor életére. Az történt ugyanis, hogy a klastrom élére került (1493) Szegedi Miklós (Nicolaus de Segedino) perjelt, nyilván valamelyik tekintélyes szegedi család sarjadékát, a generális kénytelen elmozdítani, mert még gyermek és tanulatlan. Egyben "artista" minőségben a bolognai egyetemre küldik. Lehetséges, hogy azonos azzal a már említett Miklós fráterrel, aki engedélyt kap az Aachenba való zarándoklatra /95/. A dominikánus rend tudós közösség volt. Könyvállományának néhány darabja talán az alsóvárosi franciskánus kolostorba, Szeged számos középkori értékének megőrzőhelyére került, és így föltehetőleg napjainkig megmaradt. Iványi Bélának a 24