Bandy, Alex: A Csokoládé-gyilkosság. Egy filozófus másik élete (Budapest, 2014)
Zárszó
ZÁRSZÓ 425 munizmus ikerszörnyek. Itthon József Attila 1936-ban így fogalmazott: „dünnyögj egy új mesét, fasiszta kommunizmusét”. Francois Furet gondolatmenete impozáns, és csak egyet lehet érteni azzal, amit a hasonlóságról, sőt egyenesen az azonosságról ír a „barna” és a „vörös” diktatúrák között, de azért különbséget teszek azok közt, akiket direkt vonz egy másik népcsoport kiirtásának programja, és akiket lenyűgöznek Marx Károly művei. A nácik esetében az elmélet és a gyakorlat szinkronban voltak, míg a bolsevikoknál pont az ellenkezője történt. Érdemes lenne egyszer végiggondolni, miért volt az, hogy a bolsevizmus baloldali kritikusaira, az unfellowtravelersre - mint Rosa Luxemburg, Victor Serge, Gregori MaximofF, Panait Istrati, Emmeline Pankhurst, Ethel Snowden stb. - nem hallgatott senki a baloldalon. Bertrand Russell és Jászi Oszkár írásai is süket fülekre találtak, és kiátkozás lett volna Szathmári Sándor sorsa is, ha kiadja a Hiába című művét a 30-as évek közepén. Vajda Mihály (sz. 1935) említette egy 2007-es interjúban utolsó látogatását Lukács Györgynél. Közel a halálhoz, Lukács azt mondta: „kénytelen vagyok belátni, hogy mégiscsak zsákutca, ami itt létrejött. Majd négyszáz év múlva újrakezdjük.” Lukács kiemelkedő példája annak, hogyan tud egy brilliáns elme egy szekuláris vallás fogságába esni. Sinkó Ervin idézte Kun Bélát, aki Moszkvában Sinkó könyvének kéziratát olvasva kifakadt, hogy „egy egész társaság a marxizmusból marxista teológiát csinál, és a teológiai problémákat marxista problémákká alakítja át”.538 Arra már nem tért ki a filozófus, hogyan is lesz ez az elképzelt újrakezdés, de mint sokszor, egy későbbi generáció felfedez magának egy régi gondolkodót. De addig rengeteg szemetet kell eltakarítanunk. Például azt a népszerű tevékenységet, hogy általánosítva szidunk egy népcsoportot - a cigányok, a zsidók, a magyarok stb. -, mert ezzel csak saját butaságunkat hirdetjük, ugyanúgy, mint mikor valakit a származása miatt támadunk, egyszerűen azért, mert olyasmiért okolunk egy embert vagy embercsoportot, amiről abszolút nem tehet(nek).539 A gyűlöletbeszéd védelmezői mindig a szólásszabadságra hivatkoznak, és ilyenkor sok demokrata meghátrál. Hamis ez a hivatkozás. Már a kanadai gimnáziumi állampolgári ismeretek (civics) órán tanultuk, hogy a szólásszabadság nem jelenti azt, hogy viccből szabad egy zsúfolt teremben elkiáltani, hogy „Tűz van!”, mert tudjuk milyen tragédia lesz belőle. Itt Magyarországon is tudjuk, milyen tragédiához vezet a fajgyűlölet. Például az sem lehet a szólásszabadság része, hogy valaki a pedofília előnyeit hirdeti. De itt is hangsúlyozom, hogy egy társadalom sem lehet önelégült; nemcsak Budapesten masírozik a Vér és Becsület, Vancouverben is vonultak a