Baránszky-Jób László: Arany lírai formanyelvének fejlődéstörténeti helye - Irodalomtörténeti füzetek 12. (Budapest, 1957)
I. Petőfi és Arany társadalom-szemléletmódja és ennek formanyelvi következményei
tott, alakult, egy „égberontott képzelet tündérlányá”-val való egyesülésben volt megoldható, amelyből azután társadalom megváltó költőhősként — épp kedvese tekintetében valóságként ilyennek hitelesítve — kellett, lehetett megjelennie. Milyen más a szabad színészélettől riadtan, lelkiismeretfurdalással, a családi kötelezettségekhez visszamenekülő, s azokat olyan kemény törvényként hordozó Arany, akinek lírájában lépten-nyomon jelentkezik az otthon, a család, de hiányzik a szerelmi érzés közvetlensége és lendülete. Mindehhez járulnak azután a két költő pályájában közös, majd különböző történelmi időszakok, amelyek a két különböző típusú társadalmi szemléletmód, élményanyag érvényesülésére különböző lehetőséget adtak, anélkül, hogy a végső elvi eredményekben, célmegjelölésekben különbség lenne. Arany 49 előtti lírájában éppolyan határozottan érvényesül a társadalmi kötöttség, hangban, problematikában egyaránt, csak a Czakó sírján c. költeménynek, a Gondolatok a békekongresszus felől, a Kertben vagy a Hídavatás c. költeményekével rokon maró iróniájú képsorozatára kell bizonyításul utalnunk, egybevethetőek József Attila társadalmi képsorozattal festő költeményeivel szerkezetet, iróniát illetően (Vigasz, Mondd, mit érlel, a Tőkehaszon balladája, Munkások stb.) Hogy viszonylik élménymegformálás, ifjúkori és öregkori társadalomszemlélet Arany lírájában, arra jó fényt vet a Czakó sírján és a Hídavatás egymáshoz való viszonya. A társadalmi körülmények következtében bekövetkező öngyilkosság: az egyikben azok a típusok, akik hideg értetlenséggel, önzéssel, jellemtelen alkalmazkodással, vagyonhajszolással vannak felvértezve minden nemes érzékenységgel szemben, — a másikban ugyanaz a társadalmi kép az áldozatok sorának tragikus víziójában. — Az Eldorádó s A tudós macskája is: ironikus és humoros hangnemben a szűkös nyomor, a tétlenség és élhetetlenség, a szellemi munka mostoha sora. A János pap országa gazdasági alapokra vezet vissza eszmei mozgalmat: Így beszélt a német papság És a pénzbe markolt, Első ága volt a hitnek (Elmondom a nagyját): Hogy minden termék tizedét A papoknak adják, 24