Baránszky-Jób László: Arany lírai formanyelvének fejlődéstörténeti helye - Irodalomtörténeti füzetek 12. (Budapest, 1957)
III. Az összetett stílus formanyelvi elemzése
változtató, meglepő fordulat, mint szerkezeti elem jelentkezik Reviczky Imakönyvem c. költeményében, amely egyike Reviczky fejlődéstörténeti szempontból legfigyelemreméltóbb szerkezetű költeményeinek; minden bizonnyal nem véletlen benne az Arany-szerkezet reminiszcenciája.) A második versszak nem egyéni önelemző, hanem társadalomlélektani; konkrétan a parasztváros idegent, nincstelent emberszámba nem vevő rideg közönye: ,,Kevés ember jő látogatni, Az is csak elmegy hidegen: Látszik, hogy a halott szegény volt, Szegény s amellett idegen . . „Nem nyit be hozzá enyhe részvét, Legföljebb ... a kíváncsiság.” Azután a fiatal asszony elárvult férje, amint az élet kényszerűségéből a bölcsőnek, menyegzős ágynak szánt deszkákból — amelyek „átfehérlenek” a szomszéd kertbe, s a költő láthatja őket — az elhunyt hitvesnek farag „ime” koporsót. A negyedik versszakban továbbmélyül a kép, József Attila kötetlenségű valóságlátással: a még öntudatlan kis árvát a cselédlány cipeli föl s alá az ölében: „»sírj no, igazán sírj!« kiált rá, S megveri, hogy oka legyen.” Az élesszemű megfigyelő szomszéd szemléletében a kép egyre mélyül, egymás mellé rendelt pillanatképek sorozatának szerves egységében és így térünk vissza az alapképhez, amelyben kibontakozik majd az egész mondanivaló, a kertészkedő költőhöz: de micsoda kétszeresen elmélyült formában: A fák sebeit kötözöm; Az első képben csak gyümölcsfái közt bibéit, most különös öniróniával mélyült a kép; mikor annyi emberi seb van, ő a fák sebeit kötözi. S amellett ez a kép utalás a pusztító férgekre. Másrészt a maga szűk körére szorítkozó szorgos részvét: A fák sebeit kötözöm; Halotti ének csap fülembe . . . Eh, nékem ahhoz mi közöm! Nem volt rokon, jó ismerős sem; S S ekkor a képek során általános érvényűén s mély lírai vallomásként rádöbbenve a faluközösségeket felbontó új közönyös városi világnak s általában ennek az új feltörekvő világnak a kemény törvényére: Kit érdekel a más sebe? Elég egy szívnek a magáé, Elég, csak azt köthesse be. 85