Bárczi Géza - Benkő Loránd: Emlékkönyv Pais Dezső hetvenedik születésnapjára. Nyelvészeti tanulmányok (Budapest, 1956)
Magyar nyelv
526 elkeseredésének kifejezését. — Bár József Attilánál is az eh mellett az ej és az ejh is türelmetlenséget, rosszalást, feddést fejez ki, mégis a ’’Favágó” című költeményében több ennél az ejh funkciója: Ejh, döntsd a tőkét, ne siránkozz, I ne szisszenj minden kis szilánkhoz!” (1929. II, 17). Az indulatszó magán- és mássalhangzója alkalmas a lendület érzékeltetésére. Emellett pedig eredeti funkciójából adódik a felkiáltásra való felhasználása. A h hang pedig az erős indulat kifejezéséhez járul hozzá. Ez a h ejthető. — Végül József Attila buzdító szavai közül talán a legérdekesebb a hú használata. Köznyelvben nemigen hallható. Az 1930-ban írt Tömeg című költeményének végén használja: „Éljen a munkásság, parasztság, | nem fogja polgári ravaszság, | fölrúgja milliónyi láb, — | hú! tömegek, tovább! tovább!” (II, 32). CzF. II, 1723 szerint állatterelő szó. József Attilánál az eredeti funkcióból megvan az akaratnyilvánítás, a biztatás. Az indulatszó a befejező sorok lendületét fokozza. A játékosság érdekében használja fel a hopp, a hopsza és a hipphopp indulatszókat. Ugyanígy elsősorban a játékosság eszköze a no. Természetesen másként, mint az előzőek. Mint felszólítás, kérlelés a természetesség, a beszélt nyelv hatását kelti: ,,No gyere vissza, ha akarod, | veszek takarót ágyamra” (Olyan bolond vagy, 1924.1, 189); ,,No, ébredj, látod, ma is oly sokat nőttünk, | már a boltos is azt mondta: úrfi” (A tavi torony harangozója, 1925. I, 234); „A görög-keleti vallásban | nyugalmat nem lelt, csak papot — | országos volt a pusztulásban, | no de hát ne búsuljatok” (József Attila, 1925.1, 237); „Gyermekkora gyarmekkorunk. Velünk | nevelkedett a gép. | Kezes állat. No, szóljatok rá! | Ж tudjuk a nevét.” (A város peremén, 1933. II, 82); stb. A lám indulatszót József Attila általában a közismert funkcióban alkalmazza, de a „Farsangi lakodalom” című költeményében az egyes versszakok végén felbukkanó, refrénszerűen visszatérő lám, lám szerepe kérdéses. Világosság akkor derül majd rá, ha a vers elvont képeit és dialógus-jellegét feloldják. A többi indulatszót (hja, á, csitt, be, na, nahát, ni) közismert szerepkörben használja. József Attila tehát az érzelem- és akaratnyilvánításon belül felhasználja az indulatszókat azok nyomósítására és egyes véleményeknek az érzelmeken keresztül való jelzésére. Érett korában igen megválogatja őket, ritkán használja, s ha igen, egységben verseinek stílusával. Képünk azonban csak akkor lesz teljes, ha más költőnk és írónk szóhasználatát is feldolgozzuk ebből a szempontból. R. Hutás Magdolna Krúdy Gyula és a nevek 1. Az írók és a nők írójának nevezte valaki Krúdyt, s ez a jellemzés sajátosan mutatja életművének különös kettősségét, ellentmondásait. Valóban nem könnyű egyértelmű értékelést adni róla. Tagadhatja valaki könyveinek érdekességét, felróhatják témáinak kisszerű voltát, a meseszövés egyhangú eseménytelenségét, a hangulatképek, alakok és helyzetek folytonos önismétlését y