Bárczi Géza - Országh László (szerk.): A magyar nyelv értelmező szótára 3. H-Kh (Budapest, 1960)
H - hej - héj - héj - héj - héja - héjakút - héjas - héjatlan - héjaz
hej 205 héjas is int, hogy menjek arra. NÉP K. Hej papiros, papiros Úgy szép a lány, ha piros, A szoknyája ha fodros. Hej, hej, hej! pántlikája ha bokros. NÉP к. hej 2 [e V. e] msz hejh; (táj) héj, (ritk) héjh ( nép ) 1. {Távolabb levő v. vhol л közelben tartózkodó személy figyelmének felhívására, kiáltva, megszólítás helyett, főleg olyankor, amikor a személy neve v. kiléte ismeretlen a beszélő előtt:) hé! □ Hej kívül is, hej belül is, ki van itthon...? VÖR. Hej! ki hozza, kormányozza Ide azt a gályát? Ar. Héj, kocsmáros, hova lett kend? Ar. A partról nagyot kiált valaki hozzá: — Hej. T ö. —13 {Leereszkedő megszólításban.) □ Ni legény, hej! barátom — kiált egy favágással foglalkozó paraszt sihederhez. Tol. || a. {Kérdő v. felszólító m után, a kérdés, felszólítás nyomósítására.) □ All a kis lak pusztán, ridegen,. . . Kapujánál jő megy idegen S „ki van itthon, hej, no?” bekiált. Ar. Szorítsd azt a lapátot, hééééj! Jók. —aj {Bosszús kiáltásban.) О Bezörgetett a kapun. Sokáig nem jött senki azt kinyitni. — Nyisd ki héj, ordítá Diaz, vagy az ablakon megyek be! Jók. j| b. (ritk, költ) {Az olvasó figyelmének felhívására, a megszólítás nyomósítására.) □ Hejh búrzsoá! hejh proletár! — | én, József Attila, itt vagyok! J ó z s. 2. {A közelben v. távolabb levő, ill. jelenlevő ismert személy megszólítására:) hé! □ Héjh te leány: kóstold meg elébb ezt a bort. Jók. —2, {Kedveskedő megszólításban.) □ Hejh galambom, szőke bimbóm, Mit nevetsz? Yör. —22 {Bosszús megszólításban.) О [A hirnök] vissza-kurjogát: | Toldi, hejh, vén Toldi, I Kösd fel magadat. VÖR. — 23 {Tiszteletet érdemlő személy megszólításában, néha a hé-vei szemben.) □ Hej! Sokrates! — I Menj, hé [, tanítvány], kiálts helyettem egy nagyot. Ar.-Arisz. —24 {Leereszkedő megszólításban.) □ Jön be ... a kisbíró s elkezdi: — Héj, Dacsó Marci öcsém. Azt parancsolja neked bíró uram... JÓK. —2: {Gúnyos megszólításban.) □ Hej, Laboda, Laboda, | Lábod ide, amoda. VÖR. 3. {Több személy közös megszólításával kapcs., nyomósító szóként:) hé! ~, emberek! —3] (költ) {Metaforós megszólításban.) n Hej, égig-nyúló giz-gazok. Hál nincsen itt virág? Ady héj1 fn -at, -a, (nép) haj 1. Gyümölcs v. termés külső védőburka, Ш. a mag kemény tokja. Kemény, puha, zöld ~; a dió zöld ~o; о narancs, a szőlő ~o ; '' ában főtt krumpli; ~astul eszi a gyümölcsöt; — lehámozza vminek a ~úí. □ Egy-egy jó darab sült tök . . . vékonyra vájt héja jelenti, hogy a vacsora vége felé halad. VÖR. [Családi kör.] Körűi az apróság . . . Zörgős héjú borsót, vagy babot szemelget. Héjából időnként tűzre tesznek sokat: Az világítja meg gömbölyű arcukat. Ah. 2. A fa kérge. Vastag, vékony ~. A nyúl megrágta a fa ~át. □ Szerelmesek, füzeteket írjátok le egy gyenge fa héjára. Csők. 3. Vminek külső, borító része, anyagának többi részétől megkülönböztethető kérge, burka. A kenyér, a tojás ~a. □ Először levágja az ember a kenyérnek a haját... JÓK. 4. (ritk, költ) Szeme v. szemének ~o : szemhéj. □ Mereven, ahogy néz, maradt szeme héjjá. Ar. 5. Némely puhatestű állat kemény védőburka. A csiga, az osztriga ~o. 6. (nép) Tollas ágynemű, paplan huzata ; ciha. Lehúzta a párna ~áí. 7. (táj, rég) Házfödél, hiú, padlás. □ Minden rosszhoz tud . . . ő tanácsolta a gyermekágyas [asszonynak] . . ., hogy éjszaka a ház héjáról nézzen négyfelé, ha azt akarja, hogy gyermekének könnyen kinőjenek a fogai. JÓK. Ö ! alma ~; banán ~; citrom ~; csiga ~ ; csont ~; dinnye ~; dió ~; dunna ~ ; fa ~; hal ~; ház ~; kagyló ~; kenyér ~; mag ~ ; narancs szem~; tojás vánkos ~. héjú. héj2 isz (táj, ritk) Hej1. héj3 msz (táj) Hej2. héja [héja v. héjjá] fn héját, (héjája) Kisebb tyúk nagyságú, merész és ügyes, nagyon káros ragadozó madár; háta kékesen palaszürke, hasa fehéres, keresztbe futó keskeny, sötét csíkok vannak rajta (Accipiter gentilis). A ~ elvitte a csirkét. □ Aprajanagyja . . . mind oda iparkodik, ahol kéményfüst száll az égre; . .. még a ragadozó héja is ott vonul meg ilyenkor a kertek aljában. В Ars. A héja fekete kört ír az égre fel. Rád. héjakút fn (Növ) A mácsonyával rokon, magasra növő, kórós, tövises, útszéli gyomként tenyésző növény; páronként tövükön szélesen összenőtt levelei fölfogják az esővizet, harmatot (Dipsacus laciniatus). héjas mn -an 1. Olyan {gyümölcs), amely héjából még nincs kifejtve. ~ dió, mandula. 2. (All) Olyan {egysejtű állat), amelyet szilárd, merev ház, burok, héj1 (5) fed. ~ amőbák. héjatiara mn -ul Olyan {dolog, főleg termés, képződmény), amelyet héjától megfosztottak, amelyet meghámoztak, v. amelyről lehullott a héj. ~ alma, dió, gesztenye, krumpli. héjazp) ts ige -tam, -ott, -zon (táj) {Gyümölcsöt, termést) hámoz, héját fokozatosan lehúzza, lefejti. Almát, burgonyát ~. Ik: le ~; meg ~. héjazás; héjazó; héjazott.