Bárczi Géza - Országh László (szerk.): A magyar nyelv értelmező szótára 7. U-Zs (Budapest, 1962)
V - vízgáz - vízgazdálkodás - vízgőz - vízgyógyászat - vízgyógyintézet - vízgyógykezelés - vízgyógymód - vízgyöngy - vízgyűjtő - vízhajtás - vízhálózat - vízhatlan - vízhiány
vízgáz 529 vízfalán* való központi fűtés. || a. Kazánból, a meleg vizet vezető csövekből és a fűtendő helyiségekben hozzájuk szerelt fűtőtestekből álló gépi berendezés, szerkezet, amellyel ilyen módon lehet fűteni. Lakásukban ~ van, de éppen elromlott. Szerelik a ~t. vízfűtéses. vízgáz fn (csak egysz-ban) (Műsz) Színtelen és szagtalan, erősen mérgező gáz, széndioxid és hidrogén elegye; erőgépek hajtására használják. A ~ kékes lánggal ég, levegővel való elegye robbanékony. A ~ lángja igen alkalmas hegesztésre és fémek olvasztására. vízgazdálkodás fn (csak egysz-ban) (Műsz, Mezőg) Tudatos, tervszerű beavatkozás a vizek természetes körfolyamatába, ill. ennek a Föld felszínén lejátszódó jelenségeibe. Paszszív ~: a vizek kártételei ellen irányuló megelőző jellegű védekezés (a belvizek rendezése, folyószabályozás stb. útján) ; aktív ~: a vízkészletek tervszerű felhasználása (öntözés, a vízi erő hasznosítása, vízi utak építése, az iparnak és a lakosságnak vízzel való ellátása stb.). || a. Aktív vízgazdálkodás. A gyár ~a javul. vízgazdálkodási, vízgőz fn Forró vízből fejlődő gőz. A mosókonyha tele volt —zel. □ Feketén dübörgött ... a gyorsvonat, . . . I füst, korom burkol, vízgőz, kattogás. SzaL. И a. (Fiz) Légnemű halmazállapotban levő víz, amely kisebb-nagyobb mennyiségben a levegőben is állandóan jelen van. A ~ lecsapódik a hidegebb felületekre. Ö : —desztillálóé ; ~lepárlás ; ~tartalom. vízgőzös. vízgyógyászat fn (Orvos) Yízgyógymód. A ~ már századunk elején igen népszerűvé vált. || a. Az ezzel foglalkozó tudományág. A ~ kézikönyve. || b. Intézet V. helyiség, amelyben vízgyógykezelés folyik. Ebben a kórházban ~ is van. Vigye le a beteget a ~ra ! vízgyógyászati, vízgyógyintézet [gy-i 1 fn 1. Olyan egészségügyi intézmény, gyógyintézet, amelyben főként vízgyógymódot, vízgyógykezelést alkalmaznak. 2. (rég, szépítő) Elmegyógyintézet, vízgyógyintézeti. vízgyógybezelés fn (Orvos) Yízgyógymód alkalmazása. —ben részesült az idegszanatóriumban. vízgyógykezeléses. vízgyógymód fn (Orvos) Az a nem gyógyszeres kezelési mód, amelynek alapján különböző hőmérsékletű és többféle módon és alakban alkalmazott vizet használnak fel gyógyításra ; vízgyógykezelés. A — egyik fajtája a váltakoztatott hideg és meleg fürdő. □ A Graefenbergben és Lehseben használt vízgyógymód . . . nem adhatók vissza azon erőt, melyre szüksége volt. Eöt. vízgyöngy fn (irod) Vmely szilárd testhez tapadó v. felületén gördülő, fényesen csillogó vízcsepp. □ Nosza sírni, kezd zokogni, Sűrű záporkönnye folyván: Liliomról pergő harmat, Hulló vizgyöngy hattyú tollán. Ah. A híres drágakő... az esős időt megérzi; olyankor apró vízgyöngyök verik ki. JÓK. vízgyűjtő mn és fn I. mn 1. Összegyűjtött víz tárolására való (berendezés, építmény, készülék}. ~ medence, telep. II a. Természetes vizek összegyűjtésére való. ~ árok, csatorna, kút. 2. ~ terület: a) (Mezőg) az a t., amelyről a csapadék egy helyre gyűlik össze ; о ~ terület fásítása; b) (Földr) az a t., amelyről a vízfolyások ugyanabba a folyó- v. állóvízbe folynak. A Duna, a Tisza ~ területe. A szomszédos ~ területeket a vízválasztó vonalak határolják el egymástól. II. fn 1. Az összegyűlő víz tárolására való medence; ciszterna. A vad hegyi vizeket hatalmas —be vezették. 2. (Műsz) Olyan mesterséges tó, amelyet vmely folyóvíznek duzzasztógáttal való eltorlaszolása hozott létre. A —bői kibocsátott víz biztosítja a tutajozáshoz, faúsztatáshoz szükséges vízállást. 3. (Mezőg, Földr) Vízgyűjtő terület. A Duna —je 810 ezer négyzetkilométer. vízgyűjtői, vízfaajtás fn 1. (ritk, Műsz) A víz hajtóerejének emberi beavatkozással való működtetése, ill. felhasználása. A fűrész, a malom —sál működik. 2. (Növ) (Fán, bokron} az idősebb részekből fejlődő, nem fás, így több vizet tartalmazó, hajlékony, rendsz. erőteljesen fölfelé növő hajtás ; fattyúhajtás. ~ főként a kiöregedő fákon akad. A —okát rendszerint lemetszik. vízhajtásos ; vízhajtású, vízhálózat fn (Földr) Természetes vizek, főleg folyóvizek összefüggő rendszere vmely nagyobb területen. Magyarország —a. Az Alföld —a ritka. vízhálózati; vízhálózatú. vízhatlan mn -ul Olyan ((borító) anyag, ruha}, amely nem ereszti át a vizet, a nedvességet; vízálló. ~ csizma, köpeny, műbőr, ponyva. vízhatlanít ; vízhatlanítás ; vízhatlanság. vízhiány fn 1. (Bizonyos területen} a víz szükséges mennyiségének hiánya, ill. vmely szempont