Béládi Miklós (szerk.): A magyar irodalom története 1945-1975 - 2/2. A költészet (Budapest, 1986)
Életrajzi jegyzetek
Nagy László (1925—1978) Felsőiszkázon született. Tíz éves korában bal lába megbénult. Középiskolai tanulmányait a pápai református kollégiumban végezte. Festőnek készült, 1946-ban Budapesten népi kollégista lett, az Iparművészeti Iskolában Borsos Miklós, a Képzőművészeti Főiskolán Kmetty János növendéke volt, később a bölcsészettudományi kar magyar—filozófia szakára iratkozott be. 1947-ben a Valóság közölte első verseit, F. Nagy László néven. Tanulmányait 1949-től Szófiában folytatta, 1952-ig élt Bulgáriában. 1953—1957-ig a Kisdobos című gyermeklap szerkesztője, majd főszerkesztője volt, 1959-től az Élet és Irodalom képszerkesztője, később főmunkatársa lett, ezt az állást töltötte be haláláig. Háromszor részesült József Attila-dijban (1950, 1953, 1955), 1966-ban Kossuth-dijjal tüntették ki. Bolgár műfordításaiért több jelentős bolgár kitüntetést kapott, 1968-ban a sztrugai költőtalálkozó nagydíját nyerte el. Nemes Nagy Ágnes (1922) Budapesten született. A budapesti egyetem bölcsészkarán szerzett tanári diplomát. Dolgozott előadóként a Közoktatási Kiadó Vállalatnál, majd újságíróként a Köznevelés szerkesztőségében. 1953 és 1957 között gimnáziumi tanár volt. Azóta szabadfoglalkozású író. 1969-ben megkapta a József Attila-díj I. fokozatát, 1984-ben Kossuth-dijjal tüntették ki. Niklai Ádám (1924—1985) Budapesten született, itt szerzett 1947-ben jogi doktorátust. 1958-ig különböző helyeken volt munkás és tisztviselő. Ekkor másfél évet tüdőszanatóriumban töltött, majd a miskolci Megyei Könyvtár munkatársa volt 1960 őszéig. 1965 óta Debrecenben élt, a Megyei Művelődési Központban volt művészeti előadó. Nyerges András (1940) Budapesten született. 1963-ban szerzett diplomát az ELTE bölcsészkarán. Dolgozott a Művelődésügyi Minisztérium sajtóosztályán, majd 1964—1965-ben a Színháztudományi Intézetben. 1965 óta írásaiból él. A hetvenes évektől az Irodalmi Színpad, valamint a Rádiószínház dramaturgjaként működik. Orbán Ottó (1936) Budapesten született; itt végzett középiskolát, két évig folytatott tanulmányokat az egyetem bölcsészkarán. 1958 után szabadfoglalkozású író. 1968-ban hosszabb időt töltött Indiában, 1976—1977-ben tanulmányúton az Egyesült Államokban tartózkodott. 1973-ban és 1985-ben József Attila-díjat, 1974- ben Graves-díjat kapott. A Kortárs rovatvezetője. Örvös Lajos (1923) Ungváron született, fiatalon lett Móricz Zsigmond mellett a Kelet Népe munkatársa. A felszabadulás után a Szabad Szónál dolgozott. Tevékenyen részt vett a földreform végrehajtásában. 1947 és 1948 között párizsi ösztöndíjat kapott. Az ötvenes évek derekán az Irodalmi Újságnál dolgozott, 1959- től nyugdíjazásáig a Tankönyvkiadó lektora volt. Pákolitz István (1919) Pakson született, a gimnáziumot Kalocsán végezte, majd tanítóképzőbe járt; tanított Maglódon, Cseresznyéspusztán és Pakson. 1952-ben Pécsett a Tanítóképző Főiskolán kapott diplomát, 1955-től a pécsi városi tanács művelődési osztályán dolgozott, volt a Jelenkor című folyóirat munkatársa, egy ideig a pécsi írócsoport titkára. 1963-ban József Attila-díjat, 1974-ben SZOT-díjat kapott. 1108