Béládi Miklós (szerk.): A magyar irodalom története 1945-1975 - 2/2. A költészet (Budapest, 1986)
Életrajzi jegyzetek
internálták. A fasiszta hatalomátvétel után részt vett az ellenállásban. A felszabadulás utáni években pártfunkcionáriusként dolgozott. 1964-ben József Attila-dijat kapott. Szüts László (1924) Ercsi-Ferencmajorban született, Csurgón érettségizett. 1947 óta jelennek meg versei, novellái, riportjai. Előbb a Szabad Szó, majd néhány évig a rádió munkatársa volt, 1961-től ismét újságíróként dolgozik. Takács Imre (1926) Rábasömjénben született. Volt napszámos, kosárfonó, újságiró. A polgári iskolát Sárvárott végezte esti tagozaton 1946—1948-ig. 1952-től . Budapesten lett egyetemi hallgató, az egyetem elvégzése után középiskolában tanított. Három évig volt a soponyai gyermekvárosban nevelő, ezután Székesfehérváron dolgozott tanárként, később könyvtárosként. Volt a Kortárs című folyóirat munkatársa. 1961-ben József Attila-díjjal tüntették ki; 1973-ban SZOT- díjat kapott. Takáts Gyula (1911) Tabon született, a pécsi egyetemen tanári és bölcsészdoktori oklevelet szerzett, majd Munkácson és Kaposváron gimnáziumban tanított; 1949- től a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum igazgatója. 1937-ben csatlakozott a Márciusi Fronthoz, ugyanebben az időben finnországi tanulmányúton járt. 1941-ben Baumgarten-díjat, 1960-ban és 1975-ben József Attila-dijat kapott. Tamási Lajos (1923) Budapesten tanult, 1945 után pártmunkásként tevékenykedett a közigazgatásban, a rádiónál és az írószövetségben. 1958-tól a Fogaskerék című üzemi lap munkatársa volt, a Csepel Vas- és Fémművekben könyvtárosként dolgozott. 1950-ben, 1951-ben és 1952-ben József Attila-dijat kapott, 1984-ben SZOT-díjas lett. Tamkó Sirató Károly (1905—1980) Újvidéken született, gyermekkora Pusztaföldváron telt el. Középiskolai tanulmányait Hódmezővásárhelyen, Szegeden és Mezőtúron végezte. 1922-ben érettségizett, s még ez évben beiratkozott a pesti egyetem jogi karára, jogászdiplomáját 1928-ban kapta meg. 1924 táján, kötetnyi verssel a háta mögött, az avantgarde jellegű Magyar írás vonzáskörébe került. 1930-tól 1936-ig terjedő párizsi korszakában szoros szellemi kapcsolatba került a kor legjelentősebb avantgarde művészeivel (Kotchar, Deleunay, Duchamp stb.). Az ő szövegezésében, összesen huszonhat rokon gondolkodású művész aláírásával jelent meg a Manifeste Dimensioniste című kiáltvány, az avantgarde művészetek rövid rendszerbe foglalása. Ugyancsak 1936-ban jelentette meg a kétdimenziós irodalom kiáltványát Lisszabonban Le Planisme címmel. 1940—1945 között reklámszövegíróként dolgozott a budapesti Orion Rádiógyár propaganda osztályán. Az irodalmi életbe műfordítóként tért vissza az ötvenes évek végén. 1976-ban József Attila-díjjal tüntették ki. Tandori Dezső (1938) tanulmányait szülővárosában, Budapesten végezte, a bölcsészkaron szerzett oklevelet, majd egy ideig tanított. Jelenleg írásaiból él. 1966- ban első dijat nyert a PEN Club nemzetközi pályázatán. 1972-ben Graves-, 1978- ban József Attila-dijat kapott; 1975-ben Füst Milán-jutalomban részesült. Telekes Béla (1873—1960) Selmecbányán érettségizett, majd rövid ideig jogot és bölcsészetet hallgatott Budapesten. 1900-tól tanár volt vidéken, majd visszatért 1115