Benedek Marcell (szerk.): Magyar irodalmi lexikon 1. A-K - Magyar irodalmi lexikon 1. (Budapest, 1963)
A
foguitak, s érezhetően távol állnak bátyja merészen új, forradalmi világnézetétől. Kiadta Ady Endre Márkó királyát (1923) és Párizsi noteszkönyvét (1924). Több tankönyvet és az ifjúság számára szánt irodalmi kiadványt szerkesztett és látott el előszóval. Ady Lajosné, Kaizler Anna (Erszentkirály, 1890—1956): emlékiratíró. Ady Endre sógornője, több emlékező cikket írt sógoráról. Az ismeretlen Ady (1943) c. könyve sok új adattal bővítette az Ady-irodalmat. Ady Mariska (Halad, 1889— ): költő, elbeszélő. Ady Endre unokatestvére. Tanítónő volt, 1907-től kezdett írni, elsősorban erdélyi újságokba. Műveiben, különösen verseiben az aggódó anyai szeretet hangja szólal meg, néhol erős hangon támadja a kor igazságtalan társadalmi rendszerét. Művei: Sok ború, kevés eső (elbeszélések, rajzok, Zilah, 1907); Én az őszben járok (versek, Székelykeresztúr, 1924). Ady Endre Kultúrtársaság: A Tanácsköztársaság bukása után Párizsba emigrált fiatal haladó írók alapították 1925-ben. Kulturális rendezvényei, irodalmi estjei és összejövetelei jótékonyan befolyásolták a Franciaországba szakadt magyar munkások kulturális ellátottságát. Különösen Ady Endre-Emlékestjeinek volt nagy hatásuk. aetiologia: -*■ aitiológia aforizma <gör.>: egy általános érdekű gondolat—-pl. erkölcsi igazság vagy életbölcsesség — tömör, pregnáns, gyakran csattanós vagy paradox formában való kifejezése. Az aforizmaírók aforizmagyűjteményeiket hol témakörök szerinti csoportosításban, hol pedig minden belső rend nélkül bocsátják közre. Az aforizma műfaját először a 17—18. sz. nagy francia moralistái (La Rochefoucauld, Pascal, Chamfort, Vauvenarges) virágoztatták fel. A német irodalomban Goethe, a romantikusok (Fr. Schlegel, Novalis), majd Nietzsche művelték előszeretettel. A 19. sz. végén igen divatosak voltak O. Wilde elmés, de eléggé felületes aforizmái. A magyar irodalom legkiválóbb aforizmagyűjteménye Eötvös József Gondolatok c. műve, értékesek Osvát Ernő aforizmái. — Aforisztikus stílusnak nevezzük a röviden megfogalmazott, szorosabban össze nem függő tételekre alapozott előadásmódot. Ágai Adolf (Jánoshalma, 1836 — 1916, Bp.): író, újságíró, szerkesztő. írói álneve: Porzó. Sokrétű irodalmi munkásságot folytatott; működésének legjelentősebb területe az újságírás és szerkesztés volt. Középiskoláit Nagykőrösön, orvosi tanulmányait Bécsben végezte. Orvosi gyakorlatot nem folytatott. 1868-ban létrehozta és hosszú ideig szerkesztette a liberális szellemű vicclapot, a Borsszem Jankót. A lap jellegzetes állandó alakjai közül sokat ő teremtett, így Mokány Bercit, Mihaszna Andrást stb. • Más lapok szerkesztésében is részt vett. Mint újságíró, különösen tárcaleveleivel aratott sikert. Ezeket később összegyűjtve Porzó tárczalevelei címen 2 kötetben kiadta. Á. a magyar gyermekirodalomnak egyik kiemelkedő alakja. 1871-től Forgó bácsi néven szerkesztette a gyermekek újságját, a Kis Lapot. Jelentős műfordítói munkássága is. Németből és franciából fordított regényeket. Fontosabb önálló művei: Jelenetek a magyar életből (1861); Por és hamu (1892); Igaz történetek (1893); Utazás Pestről— Budapestre (1908). Agárdi Ferenc (Bp., 1898— ): kultúrtörténetíró. Orvostanhallgatóként részt vett az 1919-es forradalomban; megalapítása óta tagja a kommunista pártnak, s egyik alapítója és vezetője volt a KIMSZ-nek. Forradalmi tevékenysége miatt 1920-ban az egyetemről kizárták, Bécsbe emigrált, s ott szerezte meg orvosi diplomáját. Különböző magyar és német nyelvű baloldali lapokba írt kultúrtöréneti és hadtörténeti cikkeket. Bécsben ismerkedett meg Nagy Lajossal és József Attilával, kikkel a későbbiek során Magyarországon is közeli baráti kapcsolatban állt. 1930-ban hazatért és munkatársa lett 100 a °/0-nak, a Társadalmi Szemlének és a Gondolatnak; 1933-ban rövid börtönbüntetést szenvedett, majd három évig rendőri felügyelet alatt állt. AII. világháború végén a szovjet hadseregben harcolt. A felszabadulás óta számos kultúrtörténeti tanulmányt publikált különböző hazai és külföldi lapokban. Önálló kötetei: A svábok bejövetele (1946); Régi magyar világjárók (Borsody-Bevilaqua Bélával együtt, 1954); A nagyvilág magyar vándorai (1955); Hamis tanúk és taláros bűnösök (1955); Magyarok a cári Oroszországban (1955). Ágner Lajos (Nógrádszécsény, 1878 — 1949, Bp.): tanár, irodalomtörténetíró, író, műfordító. A bp.-i egyetem elvégzése után Berlinben tanulmányozta a japán és 2★ Ady Lajos és könyvének címlapja Ágai Adolf