Benedek Marcell (szerk.): Magyar irodalmi lexikon 2. L-R - Magyar irodalmi lexikon 2. (Budapest, 1965)
N
NYU 388 sághoz, V. legalábbis a <—> juttatja őket irodalmi ranghoz. E második nemzedékhez tartozik a költők közül Erdélyi József, Fenyő László, Fodor József, Illyés Gyula, Kardos László, Sárközi György és Szabó Lőrinc, az írók közül pedig Gyergyai Albert, Hunyadi Sándor, Illés Endre, Kuncz Aladár, Márai Sándor, Németh László, Cs. Szabó László. A jelentőségének csökkenése olyan jelenségekben mutatkozik meg, mint a teljes értetlenség az induló József Attilával szemben, v. Osvát és Németh László ellentéte, mely a fiatal Némethet a ~tól elidegeníti; ezek a jelenségek érthetővé teszik, miért nem tudja a folyóirat ekkor már sem a fiatalok legmarkánsabb tehetségeit hiánytalanul összefogni, sem legfontosabb törekvéseiket képviselni: nem az akkori fiataloké már ez a pártfogójuk, de nem sajátjuk; nem az ő tennivalóikra eszméltet s az erőket nem ezekhez toborozza. — Osvát halála válsággal terhes fordulat a ~ történetében. A szerkesztést Babits, Móricz és Gellért veszi át; Móricz radikális irányba akarja terelni a fejlődését, kis olvasótáború elit-lapból nagy tömegekhez forduló, politikailag is harcos, a kor nagy történelmi feladatait vállára vevő folyóiratot akar formálni belőle. Törekvései meghiúsulnak Babits kiábrándultságán, elefántcsonttorony-igényein, merev ellenállásán, s 1933-ban Móricz meg-A Nyugat címlapja Babits Mihály és Gellért Oszkár szerkesztésében NYUGAT ЯШЕШК! BABITS MIHÁLY tó GELLÉRT OSZKÁR шттт&тт* KOSZTOLÁNYI DEZSŐ MÓRICZ Ж&Ютт ЮШРГШ ÄLADAR xxvl «. »к mm, ыт-má» m válik a ~tól. A folyóirat hangját és törekvéseit most már egyedül Babits határozza meg, Gellért befolyása nem jelentős; ezzel megindul a ~ klasszicizáló megmerevedése, elszakadása az akkori irodalom legjelentősebb törekvéseitől, a kor valóságos problémáitól. A 30-as évek irodalmának egyik legfontosabb irodalmi megmozdulása, a népi írók csoportosulása — részben még Osvát által elkövetett hibák következményeként — már a ~ hatókörén kívül bontakozik ki, annak ellenére, hogy eredetileg a ~ táborához tartoztak e mozgalom olyan jelentős vezéralakjai is, mint Illyés Gyula, Németh László és Sárközi György. Erezhető a folyóirat elidegenedése Adytól, s a babitsi vonalvezetés végzetes hibája, hogy a ~ még most sem ismeri fel a kor legnagyobb magyar költőjének, József Attilának jelentőségét; ha Osvát nem látta meg az izmusok hatása alatt fellépő József Attila korai költészetében a még kiforratlan zsenialitás merészen induló ívelését, Babits a már teljes színpompájában felragyogó József Attila-i költészet legérettebb alkotásaival szemben is közömbös marad. A ~ szervező ereje és tekintélye még mindig van akkora, hogy a 30-as években is útjára tud indítani jelentős költőket és írókat, így Jékely Zoltánt, Kálnoky Lászlót, Képes Gézát, Vas Istvánt és Weöres Sándort, Bálint Györgyöt, Bóka Lászlót, Kolozsvári Grandpierre Emilt, Halász Gábort, Rónay Györgyöt, Sőtér Istvánt, Szentkuthy Miklóst, Szerb Antalt, Thurzó Gábort, Tolnai Gábort; ők a ~ harmadik nemzedéke. Ez a nemzedék azonban már nem reprezentálja olyan átfogóan a magyar irodalom értékeit, mint az első, v. akár még a második is. A 30-as években induló új folyóiratok közül már csak az Ezüstkor és az Apollo a ~ kirajzása; a legjelentősebbek, a Válasz, a Kelet Népe, a Szép Szó, a Gondolat stb. a <~tól idegenné vált törekvéseket képviselnek. 1941-ben, Babits halála után bekövetkezett megszűnése mégsem volt belső kényszerűség; utódja, az Illyés Gyula szerkesztésében megjelenő Magyar Csillag a nehéz időkben is össze tudta még fogni a ~ régi gárdáját, és sok fontos törekvését továbbra is érvényesíteni tudta. — írod. Ignotus: A Ny. útja (1930); Zulawski Andor: A Ny. útja (1930); Németh László: Tanú, 1932; Farkas Lujza: A Ny. és a századeleji irodalomforduló (193 5); Schöpflin Aladár: A magyar irodalom története а XX. században (1937); Keményfy János: A „Nyugat” irodalomtörténete (1937); Gellért Oszkár: Kortársaim (1954); László