Benedek Marcell (szerk.): Magyar irodalmi lexikon 3. S-Z - Magyar irodalmi lexikon 3. (Budapest, 1965)
Sz
130 SZA életművével kapcsolatos elvi-esztétikai problémák tisztázásában is. írásait kulturáltság, filológiai felkészültség, színes, esszéisztikus előadásmód és marxista elviség jellemzi. Művei: Az irodalmi stílusvizsgálat XX. századi módszerei (1943); A nyelvészeti stílusvizsgálat XX. századi módszerei (1946); József Attila (1952); Költészet és korszerűség (tanulmánygyűjtemény, 1959); Fiatal életek indulója (József Attila pályakezdése, 1963; ez rendkívüli adatgazdagságával nemcsak József Attila életének és költői indulásának alapos marxista elemzését adja, hanem a korszakról és annak irodalmi életéről is értékes képet rajzol, s jelentős helyet foglal el jelenkori irodalomtörténetírásunkban); Elődök és kortársak (tanulmányok, 1964). Sajtó alá rendezte József Attila műveinek kritikai kiadását (az első két kötetet Waldapfel Józseffel, 1952, javított kiadás 1955; a harmadikat egyedül, 1958); több antológiát és tankönyvet szerkesztett: Irodalom és felelősség (kritikagyűjtemény, 195 5); József Attila Emlékkönyv (1957); Mai magyar irodalmi szöveggyűjtemény (i960); Tanulmányok a magyar szocialista irodalom történetéhez (Illés Lászlóval, 1962); Mérföldkő (1965); szerk.-je volt a Magyar Klasszikusok c. sorozatnak és (Király Istvánnal együtt) az Irodalom—Szocializmus c. sorozatnak stb.; a Kis magyar irodalomtörténet (i960) 20. sz.-i részének szerzője. Több tanulmánya francia, lengyel, olasz, orosz, spanyol nyelven is napvilágot látott. — Fiatal írók problémáival foglalkozó írásaiért 1959-ben, Fiatal életek indulója c. művéért 1964-ben József-Attila díjat kapott. — írod. Kéry László: ItK, 1961; Hanák Péter: Kritika, 1964; Bori Imre: Híd, 1964; Bokor László—Szőke György—Tamás Attila: Tiszatáj, 1964; Grezsa Ferenc: Tiszatáj, 1965. Szabolcska László (Marosfelfalu, 1897. nov. 12. —1957. nov. II., Bp.): ref. egyházi író, irodalomtörténész. Sz. Mihály költő fia. Kolozsvárott teológiai, Bp.-en bölcsészdoktori diplomát szerzett. 1921 —35 között Temesváron volt ref. lelkész, majd esperes, 1935-től haláláig a Budahegyvidéki Ref. Egyházközséget vezette. Művei: Gárdonyi Géza élete és költészete (Temesvár, 1925); Hívogatás (egyházi beszédek, uo., 1928); Utak Betlehem felé (egyházi beszédek, uo., 1931). Szabolcska Mihály (Tiszakürt, 1862. szept. 30. —1930. okt. 31., Temesvár; Bp.-en temették el): költő. Sz. László ref. egyházi író apja. Gyermekkorát Okécskén töltötte. Középiskoláit Kecskeméten és- Szarvason, a teológiát Debrecenben végezte. Járt Genfben és Párizsban is. 1892-től Marosfelfalun lelkész, 1899-től Temesvárott ref. lelkész. Élete végén, 1928-ban Bp.-re költözött s az MTA I. osztályának könyvtárosa és a Kisfaludy Társaság titkára lett. Fiát látogatta meg Temesvárott, ott érte a halál. Több alkalommal részesült nyilvános elismerésben s a maradibb gondolkodású rétegek körében országos népszerűségre tett szert. Temesvárott az Arany János Irodalmi Társaság elnökévé választották. Tagja volt a Petőfi Társaságnak és a Kisfaludy Társaságnak. 1908-ban az MTA tiszteleti tagjává választották. A népi-nemzeti költészet kései képviselője, konzervatív vidékies lírikus volt. Szerette a falu csendes, igénytelen Szabolcska Mihály két arcképe és egyik munkájának cimlapja