Benedek Marcell (szerk.): Magyar irodalmi lexikon 3. S-Z - Magyar irodalmi lexikon 3. (Budapest, 1965)

S

SAJ Számos cikke jelent meg a Népszavában. A börtönben írta különös hangulatú meséit, melyek csak a felszabadulás után jelentek meg Óriások és törpék (1949), majd Az árvafalvi gyerekek (1953) címmel. — írod. Kántor Zsuzsa bevezetője az Óriások és törpék c. kötethez. Saitos Gyula (Makó, 1896. febr. 21.— ): újságíró, emlékiratíró. Iskoláit Makón, Apatinban, Bp.-en, Mórott és Selmec­bányán végezte, majd az I. világháborúban az orosz harctéren harcolt. 1919-től Makón volt újságíró; pályáját a Tanácsköztársaság idején a makói Vörös Hírlapnál kezdte, majd 1920 — 30 közt az ellenzéki szellemű Makói Független Újság, később a Friss Újság munkatársa, ill. felelős szerk.-je volt. A baloldali értelmiség makói társa­ságába tartozott, Juhász Gyulához és Móra Ferenchez is baráti viszony fűzte. Ebbe a baráti körbe ő vezette be az akkor még gimnazista József Attilát. A fiatal költő útját mint szerkesztő is egyengette, s vele bensőséges baráti kapcsolatot épített ki. A 30-as évek végén a szegedi Délmagyar­­ország, majd 1941-ben az ungvári Kárpáti Híradó munkatársa lett; 1945 — 59 közt az SZU-ban élt, az ungvári Kárpáti Igaz Szó irodalmi szerk.-jeként és az Úkrajnai író­­szövetség magyar tagozatának lektoraként dolgozott. 1960-ban hazatért Magyaro.-ra és Rábacsanakon telepedett le. — József Attiláról számos fontos cikket és közle­ményt jelentetett meg, s közzétette a költő több, addig ismeretlen versét. József Attila diákkorát, költői indulását elfogu­latlan tárgyilagossággal ismerteti kortársi visszaemlékezésében: József Attila Makón (1964). — írod. Péter László: Kritika, 1964. Sajgó Ignác; Sajghó; Saigho (Nagyszom­bat, 1713. szept. 28. —1754. ápr. 26., Nagyszombat): költő, jezsuita tanár. Filo­zófiát tanított a nagyszombati egyetemen. Versbe foglaltatta tanítványaival Nicolaus Zrinyius (1751) címmel Szigetvár 1566. évi ostromát. Számos latin verse jelent meg, melyeket különálló füzetekben publikált. Sajnovics János (Tordas, 1733. máj. 12.— 1785. márc. I., Buda); nyelvtudós, csilla­gász. Jezsuita szerzetestanár volt, rendje Bécsbe küldte Hell Miksa európai hírű jezsuita csillagász mellé, ahol 1758 —59-ben az udvari csillagvizsgálóban képezte magát tovább. Mikor Hell Miksa 1768-ban a Nap előtt elvonuló Venus bolygó megfigyelése végett Norvégia északi részébe, Vardo ' ~ * sW■ WfpP' * joanSjís sajnovics. s. j. UNGAR! TÖRDASIENSIS t СбМГГАТи ALIA-* EOAifcN'SI, «ЕСНА. SCISNT1AI0M SOCIETATIS HAFN If NMS, CT N 1DROSIEN8IS SOCtl DEMONSTRATIO. » IDIÓMA UNGARORUM LAPPONUM IDEM ESSE. REGIJE SCIENTIARUM SOCIETATI daISic.e rr.electa ИА Г Ni.-. MENSE JA ХОЛЕ ТО ANNO MDCCLXX, £ И A F N1 Ж, Typ« Orphanotrophii Regit, exctidk Gátasra Г.п.« Sttaam Sajnovics János művének első kiadása szigetére utazott, S.-ot is magával vitte. S. ekkor vette észre, hogy a magyarok és a lappok nyelve egyezéseket mutat. Vissza­­jövet hét hónapot töltött Koppenhágában, s a dán tudós társaság előtt beszámolt lapp­földi megfigyeléseiről; ugyanott kinyom­tatta munkáját: Demonstratio Idióma Unga­­rorum et Lapponum idem esse (1770). Itthoni kiadásában (Nagyszombat, 1771—72) elő­ször közölte a Halotti Beszéd teljes szöve­gét, melyet rendtársa, Faludi Ferenc ismer­tetett meg vele. Műve úttörő jelentőségű volt a módszeres összehasonlító nyelvtudo­mány terén, külföldön is feltűnést keltett. Idehaza a „halzsíros atyafiság” gondolatát eleinte felháborodás fogadta, melynek Barcsay Ábrahám is hangot adott („Sajno­vics jármától óvjuk nemzetünket, Ki Lappóniából hurcolja nyelvünket!”), de Pray György történetíró Annales c. művé­nek pótkötetében (1774), Dugonics András pedig regényeiben már az északi rokonság mellett tört lándzsát. — írod. Halász Ignác: Budapesti Szemle, 1880; Hám Sándor: S. J. élete és Demonstratiója (Esztergom, 1889); Pinzger Ferenc: Hell és S. vardői útja (Kalocsai érseki gimnázium értesítője, 1912); Zsirai Miklós: Finnugor rokonsá­gunk (1937); Kisbán Emil: Tordasi és Kálózi S. J. (1942); Zsirai Miklós: A mo­dem nyelvtudomány magyar úttörői (S. és Gyarmathy, 1952). I I Sajgó Ignác egyik verseskötetének címlapja ELEGIARUM [Ilii »«tett 'É.l > ' I S ERVDlTOttUM DOMINORUM, ÍÚ AA.Lt.iS RMfk* „i MAGISTRORUM JUir-' e и ш la ХЬм, ж Cckfeerrim. Ardu-EfT. i Saeetsot jüP Uawerfa«« f 18 If 8 IO H , R.F. IQNATIO SAIGHO, c Soo jut . AA.LL.lt Pbfr&fh* i'oébrt, «ao«rh* , • •c r.t Umr*. A RHETORICA TV RN А VIEN$1 О. Л ft ASMO M. DCC Lit. TTÄWAVIÄ, Ту»*» Ut JtSU.

Next