Benedek Marcell (szerk.): Magyar irodalmi lexikon 3. S-Z - Magyar irodalmi lexikon 3. (Budapest, 1965)
S
megbízottja volt. A felszabadulás után 1948-ig írói munkát folytatott, azóta betegsége miatt visszavonultan, a Borsod megyei Kácson él. 1934-ben ő indította meg a Szabó Dezső Füzeteket, melyeknek első tíz számát ő is adta ki. Verseit a Válasz, Magyarok, Élet és Jövő, Új Magyar Asszony c. lapok közölték, megzenésített versei és műfordításai a Rádió műsorán szerepeltek. Műve: Szabó Dezső (irodalmi tanulmány, 1935). Görög népköltészeti fordításait Vörös a nap félkorongja (1949) címmel, önálló kötetben jelentette meg. — írod. Sőtér István: Négy nemzedék (1948). Sámuel Aladár (Nagyenyed, 1869. márc. I. —1926. febr. 27., Balavásár): irodalomtörténész. 1892-ben Nagyenyeden végezte a ref. teológiát, utána segédlelkész volt Kiskenden, lelkész r 895-től i9or-ig Nyárádselyén, 1901-től haláláig Balavásáron. Vidéki magányában tudományos segédeszközöktől, könyvtáraktól távol írt számos j elentős irodalom-, filozófia- és egyháztörténeti tanulmányát közölte a Fővárosi Lapok, az Erdélyi Protestáns Közlöny, az Erdélyi Protestáns Lap és a Református Szemle. Önállóan megjelent munkája: Felsőcsernátoni Bőd Péter élete és művei (1900). — írod. Tavaszy Sándor: Református Szemle, 1926. Sándor András (Bécs, 1923. júl. 11.— ): író, szociográfus. Apja 1919-ben a belügyi népbiztosság vezető tisztviselője volt s az ellenforradalom idején Bécsbe emigrált. S. már a bp.-i egyetemen végzett bölcsészetet. Irodalmi pályafutását újságíróként kezdte. A felszabadulás után a Szabadság, Szabad Nép, Szabad Föld munkatársa volt, később a Magvető c. lap szerk.-je. A Dunai Vasmű építésében szerzett élményei alapján írta irodalmi riportját és a Kiskrajcár c. film forgatókönyvét (Palotai Borissal és Thurzó Gáborral együtt, 1953). Az 1956-os ellenforradalomban való részvétele miatt börtönbüntetésre ítélték; 1960-ban amnesztiával szabadult. Jelenleg a Szerzői Jogvédő Hivatal munkatársa. — Huszonnégyen kezdtek és Híradás a munkáról c. műveiért 1951-ben József Attila-díjat kapott. — Szépirodalmi művei: Huszonnégyen kezdték (regény, 1950) ; Új város (kisregény, 1951); A nyugtalan ember (elbeszélések, 1954). Szociográfiai munkái: Övék a föld (1948); Híradás a pusztáról (1950); Sztálinváros (riportok, 1951) . Lefordította Michele Barbi: Dante (1964) és J. M. Lopez Valdizón: Virradat előtt (1964) c.művét. — írod. Szüdi György: Csillag, Г951; Diószegi András: Csillag, 1955-Sándor Imre (Pápa, 1892. szept. 8. —1943. márc. 8., Bp.): író, újságíró. A középiskola elvégzése után a Kőbányai Sörgyárban dolgozott mint hivatalnok. A Tanácsköztársaság bukása után, 1920-ban Bécsbe emigrált, onnan a húszas évek közepén Csehszlovákiába, Kassára költözött. 1939-ben jött Mo.-ra, ahol irodalmi, újságírói munkásságából élt. Munkatársa volt a bécsi Tűznek, a Vasárnap c. bécsi irodalmi hetilapnak, a bécsi Jövőnek, a Pesti Naplónak és a Prágai Magyar Hírlapnak, továbbá kassai és pozsonyi lapoknak. Élete utolsó szakaszában a Magyarország reggeli kiadásának munkatársa. Első elbeszéléseit a Nyugat közölte. Művei: Boldogság (novellák, 1918); Asszonyok (novellák, Kassa, 1926); Szedjetek szét csillagok (drámai mesejáték, Belvárosi Színház, 1926); Mint az új bor (dráma, előadta a Budapesti Színészek Szövetsége, 1927); Lángoló út (regény, a Tanácsköztársaság idején, 1919-ben folyóiratban jelent meg folytatásokban; kötetben: Pozsony, 1928); Különös ember (dráma, kassai magyar színház, 1938); Mesebeli herceg („magyar vígjáték”, a bp.-i Nemzeti Színház pályázatára írta 1940-ben és az első díjat nyerte el vele). Német prózát fordított. Sándor István (Luka, 1750. aug. 11.— 1815. márc. 29., Bécs): író, bibliográfus. Nyitrán a piaristáknál, Nagyszombatban a jezsuitáknál tanult. Barátságban volt Kazinczy Ferenccel, Révai Miklóssal és más jeles írókkal. 1784 táján Bécsbe költözött, 1786—91-ben nagy európai körutat tett; részben ennek a terméke a Sokféle (Győr és Bécs, 1791 — 1808), melyet folyóiratnak szánt, de egyedül írt, főleg „tudósabb és megvilágosodottabb” földijeinek, királyokról, népekről, tudósokról, mesterségekrők, könyvekről, nevelésről szól benne. Szerte az országban tett könyvtárkutató útjai és széles körű levelezése tették lehetővé a Magyar Könyvesház, avagy a’ magyar könyveknek kinyomtatások ideje szerént való rövid említésük (Győr, 1803) c. művének megjelenését; ezzel a magyar könyvészét egyik megalapítója lett. Három és félezer könyvről tud, közel egy századig ez volt a könyvészeti kutatás kiindulópontja. Toldalék a ,,magyar-deák Szókönyvhez” (Bécs, 1808) c. műve az első magyar nyelvtörténeti szótárnak tekinthető. Betegeskedése miatt öngyilkos lett. Végrendeletében 10 000 Ft kíséretében könyv-, érem- és térképtárát a SÁMI LÁSZLÓ VÁLOGATOTT MÜVEI. Kolozsvárt Sámi László egyik munkájának címoldala és az író arcképe Sándor Imre egyik munkájának címoldala BOLDOGSÁG.. NOVELLÁK SÁNDOR IMRE