Benedek Marcell (szerk.): Magyar irodalmi lexikon 3. S-Z - Magyar irodalmi lexikon 3. (Budapest, 1965)
T, Ty
Tardos Krenner Viktor és egyik munkájának címlapja Tarján Vilmos egyik munkájának címlapja TARJÄN VILMOS (tv.)-TÓL A TARJÁN IG Tardos Tibor (Berettyóújfalu, 1918. jan. 20.— ): író. Debrecenben érettségizett, majd a bp.-i egyetemen hallgatott gyógyszerészetet. Ekkor jelent meg Jogászfalva (1938) c. első, szatirikus könyve. 1938-ban a zsidótörvények értelmében az egyetemről eltávolították, s Párizsban, a Sorbonne földrajzi és térképészeti szakán tanult két évig. Párizs német megszállásakor Dél- Franciao.-ba menekült, 1941-től részt vett a francia ellenállási mozgalomban. A felszabadulás után párizsi kommunista lapok (La Presse Nouvelle, Fratemité, Droit et Liberté) szerkesztőségeiben dolgozott és avantgardista műveket publikált (Nourriblanchi, Párizs, 1948); A US Writling Boy, uo., 1948). 1948-ban hazatért; 1954-ig a Szabad Nép munkatársa volt. Az ötvenes évek közepén az irodalmi ellenzék egyik hangadója volt, 1956-ban fellépett a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány ellen, s ezért börtönbüntetésre ítélték; 1958-ban szabadult. 1964 óta Párizsban él. — Riportjaiért 1953-ban, Éjfél c. filmforgatókönyvéért 1955-ben József Attila-díjat kapott. — Egyéb művei Gyári belépő (riportok, 1949); Elmondta Buda Mihály (regény, 1951); Igaz történetek (riportok, 1952); Izgalmas órák (regény, 1954; Életjel címmel filmforgatókönyv formájában is feldolgozta 1954-ben, s még ez évben Fábry Zoltán rendezésében film készült belőle); Tücsök (novellák, 1963; a címadó elbeszélésből készült Markos Miklós rendezésében a Tücsök c. film). — írod. Baranyi Imre: Alföld, 1964. Tardos Krenner Viktor (Buda, 1866. aug. 12. —1927. dec. 28., Bp.): író, festő. A középiskola után képzőművészeti tanulmányokat folytatott. Székely Bertalan és Lotz Károly tanítványa volt. Mint festő és szobrász dolgozott (főként falképeket festett), utóbb a Képzőművészeti Főiskola tanára lett. Két évig Münchenben, Párizsban élt, e városokban több kiállítása volt. 1907-ben irodalmi munkásságával elnyerte a Karácsonyi-díjat. A színpad világa foglalkoztatta. Két tragédiáját neves színészek tolmácsolásábana adták elő. Művei: Nero anyja (tragédia, 1903); György barát (tragédia, 1907); György barát (opera, Rékai Nándorral, 1910). — írod. Szabó Lőrinc: Széphalom, 1929. Tardy Lajos (Bp., 1914. júl. 28.— ): író, műfordító, jogi és történeti szakíró, a jog- és államtudományok kandidátusa. A bp.-i egyetemen szerzett jogi doktorátust. Eredetileg jogászi pályán működött, 1949-től az Országos Fordító Iroda igazgatója volt. Koholt vádak alapján letartóztatták, majd rehabilitálták. Az OSzK tudományos főmunkatársa. Elsősorban a történeti szakirodalomban fejt ki munkásságot (1954- ben jelent meg Balugyánszky Mihály c. tanulmánya, 1963-ban pedig Sárospatakon A tokaji Orosz Borvásárló Bizottság története 1733~l79ö), emellett történelmi regényeket (Jakab bej, 1963; Világjáró Besse János, Radó Györggyel közösen, 1963) és irodalomtörténeti tanulmányokat írt, számos regényt fordított orosz nyelvből. Tarján Vilmos (Bp., 1881. márc. 25.— 1947. nov. I., Bp.): újságíró, író. 1903-tól a Magyarság, majd a Friss Újság, később a Magyar Hírlap, 1910-től Az Est munkatársa. A rendőrségi riport egyik legsikeresebb művelője a magyar sajtóban, ötleteivel sokat segített a nyomozó hatóságoknak. Egy-egy szenzációsabb riportsorozatát külföldi lapok is átvették. A világháborúban haditudósítóként működött, és a hadiszállításokról írt feltűnést keltő leleplező cikkeket. Sokáig igazgatója volt az Otthon írók és Hírlapírók Körének. 1920- ban megvált az újságírástól, s a New York Kávéház Rt. igzgatója lett. Művei: (t.v.)től a Tarjánig (önéletrajz, 1937); Pesti éjszaka (1940); Riporteri titkaimat nem viszem sírba (1943). Tárkányi Béla József; eredeti nevén (1844- ig) Viperina (Miskolc, 1821. jan. 2. —1886. febr. 16., Eger): költő. Kisiparoscsaládból származott. Egerben szentelték pappá 1844- ben. Verseivel már az 1840-es évek elején feltűnt, a Kisfaludy Társaság több költeményét dicséretben részesítette. 1844 febr.jában Petőfi meglátogatta Egerben. Az érseki udvarban, majd 1858—68-ban a Hajdú m.-i Egyeken volt pap, azután Egerben lett kanonok. 1858-ban az MTA levelező, 1880-ban tiszteleti, 1867-ben a Kisfaludy Társaság rendes tagjává választották. Főként vallásos énekeket és balladákat írt, de a reformkori hazafiság is megszólalt költészetében (Országgyűlésen, 1843). Pályája második felében teljesen egyházának szolgálatába álh'totta írói tevékenységét: imádságos- és énekeskönyveket szerzett (Egyházi énektár, Eger, 1855; Katholikus egyházi énektár, uo., 1874); átdolgozta Káldy György bibliafordítását (uo., 1862—65). Lefordította Klopstock Messiását (1872). Műveinek kiadása: T.B.J. költeményei (Toldy Ferenc kiadása a költő életrajzával, 1857). írásait francia és német nyelvre fordították. — írod. Szvorényi József: Emlék-'шиОЛРвЯТ. IV. VAOM/TCA и