Benedek Marcell (szerk.): Magyar irodalmi lexikon 3. S-Z - Magyar irodalmi lexikon 3. (Budapest, 1965)
V
VÁC Költészetében a népi realista formai hagyományok követője: tudatosan pártos köz- 456 életi, politikai költő, politikus időszerűségét az a belátás szüli, hogy a szocializmus építésének feladatai konkrét építő szolgálatot várnak az irodalomtól. Hangját tiszta, kitárulkozó őszinteség és a cselekvő ember iránt érzett szenvedélyes szeretet, határozott életigenlés forrósítja át. Illés Lajos jellemzése szerint: „költészeterendkívül gazdagon és sokoldalúan mutatja be azt a folyamatot, hogy miképpen válik a múlt magányos embere a szocialista társadalom, a közösség részévé, egyéniségét kibontakoztató, tevékeny tagjává.” „Újabb köteteiben pedig már a szocialista társadalom jelenlegi fejlődési szakaszának azokat a jelenségeit is feltárja, amelyek nehezítik, késleltetik a közösség és az egyén harmonikus viszonyának továbbfejlődését.” Arra törekszik, hogy a falu, a természet és a népköltészet képanyagát úgy teremtse újjá, hogy a modern városi élet, s az új lélekállapotok kifejezésére alkalmassá váljanak." Verseskötetei: Nincsen számodra hely (elbeszélő költemény, 1957); Bodza (1959); Mindenütt otthon (1961); Szegények hatalma (1964); Kelet felől (válogatott versek, 1965).Prózai írásainak gyűjteménye: A zsezsemadár (1964).LefordítottaTvardovszkij Egyre messzebb c. poémáját (1963). — Bodza c. kötetéért 1960-ban SZOT- díjat, Ereszalja c. kötetéért 1956-ban, Mindenütt otthon c. kötetéért 1962-ben József Attila-dljat, közéleti költészetéért, a szocialista magyar irodalom terén kifejtett tevékenységéért 1965-ben Kossuth-díjat kapott. — írod. Földeák János: Irodalmi Újság, 1956; Diószegi András: Élet és Irodalom, 1962; Király István: Új írás, 1962; Czine Mihály: Kortárs, 1962; Ko- Д vács Kálmán: Alföld, 1962; Garai Gábor: Egy történelmi alkalmazott (Kortárs, 1964); Váczy János két művének Koczkás Sándor: Kritika, 1964; Ilia Mihály: címlapja Tiszatáj, 1965; Illés Lajos: Új írás, 1965; Héra Zoltán: Kortárs, 1965; Váróczi Zsuzsa: Szegények hatalma (Jelenkor, 1965); Fenyő István: Új írás, 1965. Váczi P. András (?, 1619 —1670, Szepsi): egyházi író. Debrecenben és Sárospatakon, majd 1644—45-ben Hollandiában tanult. 1648 —50-ben Sárospatakon volt tanár, azután haláláig Szepsiben ref. lelkész. A Mi-Atyánknak. . . megoltalmazása (Kassa, 1653) c. művéért a puritán tanokat hirdető Tolnai Dali János megtámadta. Tolnainak írott válasza: Replica, Azaz: Tolnai Dali Jánosnak Csúfos és Vádos maga és mások mentségére való Válasz Tétel (Kassa, 1654). IIKIiZSK.WI HAMUI, к L к T к л .1 г a. A Sí Tt'H i l.KA VA ЫМА1. И ТлГИЛкиТГ iTl.VAHÍ V V« in JÁNOS. ■ни KAZINCZY FERENCZ ÉS KORA А M ТАГ) AKADÖUlAflU. ЯТЛ1 MÁZOTT KO Váczy János (Kecskemét, 1859. dec. 3.— 1918. aug. I., Kecskemét): irodalomtörténész. 1883-ban a bp.-i egyetemen szerzett magyar nyelv és történelem szakból tanári és doktori oklevelet. Az Egyetemi Könyvtárban, 1887-től a Magyar Nemzeti Múzeum hírlaptárában dolgozott, 1893-ban gimnáziumi tanárrá nevezték ki. 1886-ban az MTA megbízta Kazinczy Ferenc teljes levelezésének kiadásával, amely gondos gyűjtőmunka eredményeként 1890 — 1912 között jelent meg előszavaival és jegyzeteivel 21 kötetben (Kazinczy Ferenc levelezése). Mint irodalomtörténész elsősorban a 18. sz. végének és a 19. sz. elejének irodalmi életét kutatta. Pozitivista szemléletű írói életrajzai, irodalomtörténeti forráskiadványai, valamint Kazinczy Ferenc írói munkásságára és korára vonatkozó kutatásai jelentős irodalomtörténeti anyagot tártak fel. Nyelvtudományi tanulmányokat is publikált. Az MTA 1908-ban levelező tagjává választotta. Főbb művei: Haller János és Hármas históriája (1883); Berzsenyi Dániel életrajza (1895); A magyar nemzeti irodalom története (1902); Kazinczy Ferenc (1909); A nyelvújítás győzelme (1909); Tompa Mihály életrajza (1913); Kazinczy Ferenc és kora (1915); Tompa Mihály emlékezete (1918). — írod. Kuncz Aladár: Nyugat, 1903; Századok, 1918. Váczy Péter (Ruttka, 1904. márc. 17.— ): történész, a történettudományok doktora. Középiskoláit Kassán, egyetemi tanulmányait Bp.-en végezte. 1928-ban bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1929—40-ben levéltáros volt (a Magyar Nemzeti Múzeum levéltárában, majd az Országos Levéltárban). 1937-ben magántanári képesítést szerzett. 1940-ben a kolozsvári, 1942-ben a bp.-i egyetem bölcsészkarán a középkori egyetemes történet tanára lett, 1961 őszétől az Egyetemi Könyvtár tudományos munkatársa. 1940—49 között az MTA levelező tagja volt. Középkori egyetemes és magyar történeti munkássága a felszabadulás előtt a szellemtörténeti irányhoz tartozott. Számos folyóiratban és gyűjteményes kötetben közölte tanulmányait. Főbb művei: Die erste Epoche des ungarischen Königstums (1935); Középkor (a Hóman Bálint — Kerényi Károly —Szekfű Gyula szerkesztésében megjelent Egyetemes Történet II. kötete, 1936). 1955 óta újból jelennek meg tanulmányai a szakfolyóiratokban. Vadász Ferenc (Komárom, 1916. jún. 22.— ): író, újságíró. 1934 óta vesz részt a munkásmozgalomban. Ifjúmunkás-