Benedek Marcell (szerk.): Magyar irodalmi lexikon 3. S-Z - Magyar irodalmi lexikon 3. (Budapest, 1965)
V
VAbsaiDANIBA нАвови ®s Várnai Dániel egyik munkája Váró Ferenc Várossy Mihály egyik munkájának címlapja > UíosxV Ч1НИ.» fi Családok hóhéra fc.-ű<s«!:t <<*gáuy, tíi-e I boron». í'l В 't II Л. К Mill's h 1 i Ut Н А társadalomtudományi, közgazdasági és művészettörténeti tanulmányokat. Tolsztoj, Turgenyev, Gogol és Andrejev műveiből fordított. 1944-ben a fasiszták elhurcolták: Mauthausenből betegen került haza. Művei: Hajnali énekek (elbeszélések, 1902); Sorsunk, életünk (elbeszélések, 1919); Háború (elbeszélések, 1922); Tegnap és tegnapelőtt (cikkek, feljegyzések, 1948). — írod. Krúdy Gyula: Nyugat, 1923. Várnai Zseni (Nagyvázsony, 1890. máj. 25.— ): költő, József Attila-díjas. Peterdi Andor író felesége, Peterdi Mária író anyja. Gyermekkorában került Bp.-re. 1908-ban megszerezte a Színészegyesületi Színiiskola diplomáját, de nem lépett színpadra. 1909- ben Peterdi Andor felesége lett, az ő révén került a munkásmozgalomba. Tisztviselőként is dolgozott. Első versét i9Ti-ben írta Anyaság címmel a Népszavába. Utána egymás után jelentek meg a nyomort, a bűnt, a társadalmi igazságtalanságot vádoló versei. 1912 máj.-ában, amikor a munkásság nagy forradalmi megmozdulásra készült, s úgy hírlett, hogy a katonaságot fogják kivezényelni, megírta Katonafiamnak! c. nagyhatású versét, amelynek híres refrénje, a „ne lőjj fiam, mert én is ott leszek!” az I. világháború idején, majd Г918-ban is forradalmi erővel hatott. Ennek a versének címét kapta első verseskötete is, amely 1914-ben jelent meg Révész Béla előszavával. A jelszavas proletárköltészetnek a művészet régiójába való emelését dicsérte benne Szabó Ervin is. Második verskötete 1916-ban jelent meg Gracchusok anyja címmel. Költészetének — különösen az anyai érzéseknek — kiteljesedése ez a kötet. Hangja a továbbiakban sem változik lényeges módon. 1943 —44- ben egy antifasiszta csoport élén állt. — További művei: Anyaszív (versek, 1918); Vörös tavasz (V. Zs. forradalmi versei, 1919); V. Zs. forradalmi versei (1919); Örömök kertje (mesék, 1919); A mesélő erdő (mesék, 1921); A fájdalom könyve (versek, 1921); Aludni szeretnék (egyfelvonásos színmű, 1922); Furulyaszó (gyermekversek, 1923); lm itt az írás! (versek, 1927); Kórus szopránban (versek, 1930); Fekete bárány (versek, 1935); Én mondom és te add tovább! (versek, 1937); Legyen meg a te akaratod (versek, 1939); Én nem mondok le soha a reményről (versek, 1940); Ég és föld között (önéletrajzi regény párizsi útjáról, 1941); Egy asszony a milliók közül (önéletrajzi regény, 1942, kibővítve 1956); Válogatott versei 1914 — 1942 (1942); Mint viharban a falevél (önéletrajzi regény, Peterdi Máriával, 1943); Üldözött versek (1945); Áldott asszonyok (versek, 1947); Válogatott versek (1954); így égtem, énekeltem (1911—58 közötti versek válogatása, új benne a Varga Eszter feltámadása c. lírai eposz, amelyben a nyilasterror alatti üldöztetését, bujdosását, gyötrelmeit és a felszabadulást énekli meg, 1958); Fényben, viharban (regényes önéletrajz, 1958); Feltámadás (versek, 1959); Békét! (új versek, i960); Légy boldog te világ! (versek,1961); Élők, vigyázzatok! (versek, 1962); Nem volt hiába (regényes önéletrajz, 1962). Verseit angol, eszperantó, francia, japán, kínai, lengyel, német, orosz és spanyol nyelvre fordították. — írod. Szabó Ervin: Proletárköltészet (Nyugat, 1914); Kaffka Margit: Pesti Napló, 1916; Kosztolányi Dezső: Nyugat, 1917; Tersánszky Józsi Jenő: Nyugat, 1928; Fenyő László: Nyugat, 1930; Lesznai Anna: Nyugat, 1935; Radnóti Miklós: Szocializmus, 1935; Gárdos Mariska: Népszava, 1942; Bölöni György: Csillag, 1955; Erdős László: Csillag, 1956; Lányi Sarolta: Új Hang, 1956; Halasi Andor: Kortárs, 1958; Kosztolányi Dezső: írók, festők, tudósok (II. köt., 1958); Szőke György: Kortárs, 1959; Kis Tamás: Új írás, 1961; Földessy Gyula bevezetője az Élők vigyázzatok c. kötetben (1962). Váró Ferenc (Haró, 1851. máj. 1. —1924. ápr. 17., Nagyenyed): író. A nagyenyedi kollégium tanára, igazgatója, majd könyvtárának vezetője volt. 1906-ban ment nyugdíjba. Számos pedagógiai, egyházi és történeti tárgyú cikke jelent meg. Főbb művei: Eötvös költészete (1874); A Bethlenkollégium a közelebbi években és ma (Kolozsvár, 1889); A nagy-enyedi Betlilen-kollégium (Kolozsvár, 1889); Csernátoni Márton (Egy enyedi diák története, 1904); Schiller költeményei (műfordítások, Szász Károly és Vargha Gyula Schiller-fordításaival együtt, 1890). Magyar szöveget írt egy-egy Schumann-, ill. Beethovcn-műhöz. Várossy Mihály (Szeged, 1844. szept. 21. — ?): író, költő. Városy Gyula író testvére. A gimnáziumot Szegeden végezte, ahol a minorita rendbe, majd a kegyes tanítórendbe lépett és teológiát hallgatott. 1868-ban Nagykárolyban tanár; 1874-ben elvégezte a teológia negyedik évfolyamát is, majd Debrecenben tanított, 1874-ben a papi pályát elhagyta, megnősült és a lippai, a zalaegerszegi, majd a homonnai polgári iskolában tanított. Művei: Csokor és billikom (versek, Arad, 1878); Családi költemények (versek, uo., 1883); Bordalok