Benedek Marcell (szerk.): Magyar irodalmi lexikon 3. S-Z - Magyar irodalmi lexikon 3. (Budapest, 1965)
V
VÁS (1955» 1957 és 1962) c. kötetében adott válogatást. — Egyes verseit angol, Ш. francia nyelvre fordították. — 1936-ban Baumgarten-díjra terjesztették fel, de kitüntetését a hivatalos szervek letiltották, a díj összegét csak segélyként kaphatta meg, s 1948-ban lett hivatalosan is Baumgarten-díjas. 1951-ben műfordításaiért, 1956-ban Hét tenger éneke, 1961-ben Rapszódia egy ó'szi kertben c. kötetéért József Attila-díjat, 1962-ben műfordítói és költői munkásságáért Kossuth-díjat kapott. — írod. Sárközy György: Nyugat, 1932; Tolnai Gábor: Válasz, 1936; Halász Gábor: Nyugat, 1939; Szemlér Ferenc: Erdélyi Helikon, 1939; Weöres Sándor: Nyugat,1939; Kálnoky László: Vigilia, 1947; Rónay György: Magyarok, 1947; Lukács György: Megjegyzések egy irodalmi vitához (Új magyar kultúráért, 1948); Czibor János: Válasz, 1948; Lengyel Balázs: A mai magyar líra (1948); Sőtér István: Költőarcképek (Válasz, 1948); Juhász Ferenc: Új Hang, 1955; Juhász Ferenc bevezetése V. I. A teremtett világ c. kötetéhez (1956); Vajda Endre: Dunántúl, 1956; B. Nagy László: Kortárs, 1957; Nagy Péter: Kortárs, 1957; Szigeti József: A magyar líra 1948-ban (Irodalmi tanulmányok, 1959); Simon István: Lázadástól az őszi kertig (Kortárs, i960); Kéry László: Elet és Irodalom, i960; Ungvári Tamás: Jelenkor, 1961; Garai Gábor: Új írás, 1963 ; Horváth Zsigmond: Új írás, 1963 ; Imre Katalin: Kritika, 1963; Kardos Pál: Alföld, 1963; Rónay György: Új írás, 1963; Vajda György Mihály: Shakespeare árnyéka (Kritika, 1963); Kabdebó Lóránt: Borsodi Szemle, 1963; Vargha Kálmán: Kritika, 1964; Fenyő István: Kortárs, 1964; Szabolcsi Miklós: Új írás, 1964; Rónay György: Jelenkor, 1964; Bata Imre: ívelő pályák (1964); Bóka László: Elet és Irodalom, 1964; Szabolcsi Miklós: Új írás, 1964; Rónay György: Jelenkor, 1964. P. B. Vas Zoltán (Bp., 1903. márc. 30.— ): politikus, író. Tagja volt a Galilei Körnek. 16 éves korától részt vett a kommunista mozgalomban. A Horthy-rendszer idején illegális forradalmi tevékenységéért két ízben, összesen 16 évi börtönt szenvedett: mindkét esetben az SZU szabadította ki. 1922—25 és 1940—45 között az SZU-ban élt, harcolt a II. világháborúban. A felszabadulás után különböző vezető gazdasági és politikai tisztségeket töltött be. 1956 óta kizárólag irodalmi tevékenységet folytat. 1925-től, második börtönbüntetése idején a Gyűjtőfogházban írta A fény felé c. első regényét, amely az 1918-as antimilitarista és Tanácsköztársaság utáni ifjúmunkásmozgalom történetét örökíti meg önéletrajzi vonásokkal. Művét a fogházból kicsempészte, de a rendőrség elkobozta; a kézirat a rendőrség archívumából került elő a felszabadulás után, s 1955-ben jelent meg. A Rákosi-perek belső történetét ismertető börtönnaplója (Tizenhat év jegyházban) az SZU-ban jelent meg 1944-ben, orosz és magyar nyelven (Mo.-on először Szegeden, 1944-ben, utána több kiadást ért meg; lefordították bolgár, cseh, lengyel, német nyelvre is). Ugyanitt adták ki 1944- ben Halhatatlan ifjúság c. kötetét, mely a magyar partizánmozgalomról írt cikkeit gyűjtötte össze. Újabban regényes életrajzot írt Marx és Engels ifjúkoráról (Két igaz férfi, 1956) és életéről (Cserébe a világot. . ., 1961), valamint Kossuthról (Esik eső karikára, Kossuth regényes életrajza, 1965). Több orosz nyelvű mű fordítója. Vasadi Balogh György (Gyúró, 1882. dec. 10. —1960, febr. 7., Bp.): író. A bp.-i egyetemen bölcsészdoktori és tanári oklevelet szerzett. 1942-ig, nyugdíjazásáig gimnáziumi tanár, majd igazgató volt Bp.-en. A felszabadulás után nem publikált. Művei: Való és kigondolt történetek (elbeszélések, 1907); A magyar hegemónia (kultúrtörténeti tanulmány, Szeged, 1914) ; Kék vizek mellett (elbeszélések, 1915) ; Ahol az ágyú szól (elbeszélések, 1915); Fegyverben (két év a III/69-es Hindenburg-bakák háborús életéből, é. n.). Vásárhelyi András (? — 1526, Palotabozsok): énekköltő. Ferenc-rendi szerzetes volt. 1526-ban a törökök Mohács közelében meggyilkolták. Szűz Máriáról szóló, 72 soros, „Angyeloknak nagyságos asszonya . . kezdetű énekét, „cantilená”-ját 1508-ban szerezte Pesten, a Szent Péter utcában. A Peer- és Thewrewk-kódex őrizte meg, belekerült a későbbi énekeskönyvekbe is. Egyik megszólítása Máriát „törököknek megnyomorítójá”-nak nevezi. A szerző nevét a versfők őrizték meg. Kiadása: RMKT, L, 1877. — Éneke megjelent francia nyelven, Párizsban: Prétres-poétes hongrois. — írod. Horváth János: A magyar irodalmi műveltség kezdetei (i93i)Vásárhelyi Gergely (Marosvásárhely, 1561 —1623. okt. 18., Kolozsvár): egyházi író. A jezsuita rendbe való belépése (1584) és tanulmányainak elvégzése után a török által megszállt területeken, Alsólendván 499 32'