Benkő László: Zolnai Béla élete és munkássága, 1890-1869 - Nyelvtudományi értekezések 129. (Budapest, 1990)
Irodalomtudomány, összehasonlító irodalomtörténet
61 A könyvszemlében is — akárcsak a folyóirat más rovatainak kitöltésében — maga a szerkesztő járt elöl jó példával. De segítségére volt a munkatársak egyre gyarapodó gárdája is. A borítólapok belső oldala az első számtól kezdve közölte a munkatársak névsorát. Mégpedig nem csupán az éppen megjelent cikkek szerzőinek nevét tüntetve föl, hanem a teljes névsorát mindazoknak, akiknek írása megjelent a folyóirat valamelyik korábbi számában. így a névsor folyamatosan növekedett. A már említett első munkatársak mellett a következő számokban egész sor jelentős tudós, író, költő neve található: Csengery János, Marót Károly, Pukánszky Béla, Rédey Tivadar, Szekfü Gyula, Magyary Zoltán, Horger Antal, Eckhardt Sándor, Imre Sándor, Györffy István, Búza László, Kastner Jenő, Bálint Sándor, Hevesi András, Komjáthy Aladár, Berczely Anzelm Károly stb. Zolnai szerkesztői leleményét dicséri, hogy az irodalom és nyelvészet kiváló művelői, mint Dézsi Lajos, Thienemann Tivadar, Farkas Gyula, Kardos László, Sík Sándor, Zlinszky Aladár, N. Sebestyén Irén stb. mellett — a különféle szaktudományok reprezentatív képviselői is színezik írásaikkal a Széphalom hasábjait: így a gyógyszerkutató Issekutz Béla, a jogász Polner Ödön, az ideggyógyász Miskolczy Dezső, a filológus Moravcsik Gyula, a történész Mályusz Elemér vagy a vallástörténész Trencsényi-Waldapfel Imre. De tágul a költészeti oldal is Babits Mihály, Mécs László, Szabó Lőrinc közreműködésével. És különösen kiemelkedő, hogy teret kap a még kezdő költő Radnóti Miklós és Rónai Mihály András. (Az 1931-es évfolyamban jelennek meg először.) Zolnai Bélának kitűnő érzéke volt a fiatal tehetségek fölismeréséhez. Vas István verseiről szólva megállapítja, hogy a költőnek „Van mondanivalója. A formakészsége kifogástalan és mégis új. Úgylátszik — teszi hozzá — figyelni kell az írót, mit hoz ezután” (VII, 35). (József Attiláról viszont — talán Horger hatására [is] — mindössze két kis glosszában esik kipellengérező szó külső szerzőktől. De később Zolnai nagy elismeréssel szól a költőről: Irodalom és forradalom. 1948. 64.) A Széphalom első számainak áttekintése arra utal, hogy a Telekitől említett természettudományos és szellemtörténeti megismerés munkájából a Széphalom elsősorban azokat a területeket vállalta magára, amelyeket az ún. humán, ill. társadalomtudományi szakok körébe szoktak sorolni. Mind mennyiségi, mind minőségi vonatkozásban első helyen állnak az irodalom (szépirodalom és irodalomtudomány), valamint a nyelv kérdéseivel foglalkozó cikkek, tanulmányok. Ezek tekintélyes része magának a szerkesztőnek tollából való. Elsőrendű jellemzőjük az erőteljes vitaszellem, a bátor kritikai, nem ritkán ironikus hang és — ami egyáltalán nem közömbös (de sajnálatosan mai napig sem általános) — a művészi igényességgel kicsiszolt, fordulatos, szellemes, élvezetes olvasmányt nyújtó stílus. Az olyan címek, mint a Tótágas Ady körül vagy A ketté szakadt irodalomtudomány már önmagukban is jelzik a szellemesen polemizáló hangvételt. A Széphalom első számában jelent meg Zolnai Bélának Modern irodalom — irodalomtudomány c. programadó tanulmánya (8—19); (vő. az Irodalomtudomány ... c. fejezetet). Ebben az írásban a szerző irodalomkritikai felfogását tükröző elvi, elméleti kérdések taglalása mellett vörös fonalként húzódik végig az Ady költészetének jelentőségére, Ady költői nagyságának elismertetésére törekvő szándék is.