Berei Andor et al. (szerk.): Új magyar lexikon 1. A - C - Új magyar lexikon 1. (Budapest, 1959)
C
ciklusidőtartam címer és a kapitalizmus alapvető ellentmondásából következik. — 4. (vili) akkumulátor meghatározott számú —»-töltéséből és ezt követő —^kisüléséből álló folyamat. — 5. (földt) —> geomorfológiai ciklus. cildusidőtartam : (közg) —*- karbantartás; átfutási idő ciklusos munka : a bányászati munkaszervezés korszerű, nagy átlagteljesítmények elérését lehetővé tevő módszere. A vágathajtás és a fejtés több részből: jövesztésből, rakodásból stb. álló munkakörfolyamának előre meghatározott időtartamon belül történő elvégzése. Grafikus ábrázolása az idő függvényében : a ciklusgrafikon. ciklustan s W. M. Davis amerikai geológus által felállított geomorfológiai elmélet. Cikó : ötk., Tolna m., bonyhádi j. L : 1410. Határában (Máriaszéplak) 12. sz.-i román stílusú templomrom. Cikolasziget : ötk., Győr-Sopron m., mosonmagyaróvári j. L : 890. Vá.: Mosonmagyaróvár. cikória, halárig (Cichorium intybus) : a fészkesek (Compositae) családjába tartozó növény, a mezei —*.katáng vastagabb gyökerű változata. Hazánkban néhány száz holdon termesztik pótkávénak. Dús levelű változatai takarmányozásra, főzelék és saláta készítésére alkalmasak. Cilensek, Johann (1913— ) : haladó német zeneszerző. A weimari (NDK) zenei főiskola tanára. Kamarazenét, vonósversenyeket és zenekari műveket írt. cilicium <(lat.) : eredetileg cilíciai kecskeszőrből készült zsákszerű vezeklőruha; a középkorban önsanyargatásra használt szöges öv. cilinder <gör. ’henger’ szóból) : 1. kürtő- v. köcsögkalap : henger alakú, fényes, bolyhos szövetből készült, magas tetejű férfikalap. Használata a 19. sz. elején széles körben elterjedt, ma már — egyes angol körök kivételével — csak ünnepélyes alkalmakkor viselik. Az összelapítható, rugóra járó báli ~t klakknuk nevezik. — 2. ~üveg, a petróleumlámpa védőüvegének helyenként használt neve. cilinderóra, hengeróra : ■— óra Ciliéi család ; a stíriai sanecki vár urai, majd (1341-től) Cilii grófjai, 1435-től a német birodalmi fejedelmek címét viselték. A ~nak a magyar történelemben jelentős tagjai: Ciliéi Borbála (?—1451), Zsigmond magyar király felesége volt; Ciliéi Ulrik (kb. 1406—56), feudális oligarcha, aki hatalma növelésének akadályát Hunyadi Jánosban látta. 1452-től a kiskorú V. László gyámja, Hunyadi halála után Mo. főkapitánya lett. A Hunyadi-párt hívei, akik Hunyadi Lászlót szerették volna hatalomra juttatni, Ciliéiben az ország talpraállításának akadályát látták; 1456 őszén Nándorfehérvárott — heves szóváltás után — megölték. Vele kihalt a cím : 1. irodalmi, művészeti, tudományos stb. alkotás jellemző, más alkotásoktól elhatároló megjelölése. A jellegzetes ~et a szerzői jog védi. — 2. valamilyen jog törvényes alapja : jogcíme. — 3. magán- és jogi személyek nevét (elnevezését) és pontos lakóhelyét (v. azt a helyet, ahol az illető valamely küldeményt átvehet) feltüntető postai — 4. a társadalmi életben a munkakört, megbízást, állást, funkciót meghatározó elnevezés. — A ~ekre különösen a feudális társadalmi rendben fektettek nagy súlyt. A világi és egyházi méltóságok, hivatali állások, rangok és adományozott -~ek viselőinek szóban v. írásban való megszólítását: címzését a szokás v. törvény, ill. rendelet pontosan meghatározta (pl. „felséges” címzés jár az uralkodóknak, „szentséges” a pápának stb.). A~»ek használata, azok tiszteletben tartása, ill. a ~eknek megfelelő megszólítás a kapitalizmus korában is fennáll, különösen azokban az országokban, ahol a feudális maradványok tovább éltek, mint pl. Mo.-on 1945-ig. A -vekhez való ragaszkodás ^kórsággá fajult; sok esetben a ~ már nem tényleges funkciót jelölt, csak a magasabb megszólítási formát jelentette (pl. a Horthykorszak kormányfőtanácsosainak járó méltóságos ~). — A polgári demokratikus forradalmak általában eltörölték a ~eket. Az 1789-i nagy francia forradalom a citoyen (polgártárs) megszólítást vezette be, s a régi, feudális ~ek azóta sem éledtek fel Franciao.-ban. — Az SZU-ban és a szocializmust építő országokban — így nálunk is — csak a valóban ellátott munkakörrel, tevékenységgel együttjáró és valamilyen érdem elismerésével járó ~ek használatosak : pl. kiváló dolgozó, akadémikus, érdemes művész stb. CÍM, Convention internationale concernant le transport des marchandises par chemins de fer [köväszjö eternászjonál köszernä lö trászpór de mársádíz pár sme dö fér] <fr. ’áruk vasúton való szállításával kapcsolatos nemzetközi egyezmény’) : 1956. márc. 1. óta érvényes egyezmény; 25 ország — köztük Mo. — írta alá. A vasúti árufuvarozást szabályozza. Cimabue [csimábue], Giovanni, tkp. Cenni di Pepo (kb. 1240—kb. 1302) : firenzei olasz festő. A bizánci művészeti hagyományokból indult ki. Neki köszönhetők az olasz monumentális festészet első nagyszabású alkotásai. Assisiben falképeket, Pisa város számára mozaikot készített. Cimarosa [csimárózá], Domenico (1749—1801) : olasz zeneszerző. A. Sacchini és N. Piccinni tanítványa. Kora vígopera-irodalmának egyik legtehetségesebb mestere. Legismertebb műve A titkos házasság c. opera. Kantátákat, kamaraműveket stb. is írt. 1798-ban részt vett a nápolyi forradalmi mozgalmakban, amiért halálra ítélték, de később kegyelmet kapott. cimbalom <gör.) : fémhúros hangszer, melyet két fanyelű, bevont bunkóban végződő verővel szólaltatnak meg. Ázsiából (Asszíriából) ered, a középkorban Európában is elterjedt. Nálunk a 16. sz. óta szerepel, s idővel a cigányzenekarok megszokott hangszere lett. Sekunda V. József Cimbalom hangtompító pedállal szerelte fel (1874). Operai zenekarban először Erkel alkalmazta a Bánk bánban, később Kodály (a Háry Jánosban), Bartók és Sztravinszkij is szerepeltették. Korunkban Rácz Aladár volt a legkiválóbb művésze. — írod. Schunda V. J.: A czimbalom története. 1907. cimberek, kimberek : ókori É-germán, keltákkal keveredett nép. A Rajna torkolatától, Jyllandból a teutonokkal vonultak D felé, és ezekkel együtt intézték az első germán támadásokat a római birodalom ellen (i. e. 113, 109, 107, 105). Itáliát is fenyegették. Marius i. e. 101-ben Vercellinél semmisítette meg őket. címer <fr. ’sisakdísz’ szóból), arma, armorum insignia {lat.): meghatározott szabályok szerint alkotott színes jelvény. Használata a korai középkorban alakult ki 448