Berei Andor et al. (szerk.): Új magyar lexikon 3. G - J - Új magyar lexikon 3. (Budapest, 1960)
J
József 527 jövedék sohasem fordult ellene, mindvégig kommunista költő maradt. 1934-ben kiadta gyűjteményes kötetét, a Medvetáncai. Betegsége súlyosabbá vált, egész életét végigkísérő nyomora fokozódott. A Nyugat mellőzte, a párton kívül állván egyre inkább elszigetelődött. Utolsó kötete, a Nagyon fáj 1936-ban látott napvilágot. Élete utolsó éveiben egy baloldali polgári folyóiratnak, a Szép Szónak lett egyik szerkesztője ; egészségi állapota egyre romlott, mind több időt töltött kórházban. 1937. december 3-án, Balatonszárszón a vonat elé vetette magát. — Költészete a 20. sz.-i magyar költészet egyik csúcsa; lírája összefoglalja és kifejezi a két világháború közti magyar viszonyok minden problémáját, a magyar nép minden érzését és gondolatát; a magyar munkásosztály szemével látja, fogja egybe és jeleníti meg a világot. Az induló fiatal költő Adyhoz és Juhász Gyulához kapcsolódik ; de sajátja már a Makón megfigyelt tájak, emberek reális, pontos, tömör ábrázolása ; s ott ég ezekben a versekben az otthontalanság, a kivertség fájdalma, a változtatni akarás. Megidézi már a „jövendő férfiak”-at, költeményeiben ott él a vágy a jobb, tisztább jövő iránt. Később magába olvasztja az akkor divatos német expresszionizmus és ugyanakkor az ún. magyar újnépies költészet indításait; hosszan áradó szabad verseiben ott feszeng a modern technika, a nagyváros, az új fogalmak, a jobbra, másra törő fiatalság lázadása ; „Nem én kiáltok, a föld dübörög” — vallja ; népies egyszerűségű, balladaszerű, ún. szegónyemberverseiben pedig a szegények embersége, irántuk való hűsége jut kifejezésre. Bécsi és párizsi éveiben alakul ki sajátos, fiatalos, lázadó-hetyke attitűdje : „hej burzsoá, hej proletár! én, József Attila! itt vagyok!”; ám világundor és dacos lázadás, szegényember-sors és a városi ember magánya egyre inkább tudatos forradalmársággá kezd érni. Budapestre való hazatérése után egy nagy szerelemnek („egy jómódú lányt szerettem — osztálya elragadta tőlem”) köszönhetők a Nincsen apám kötet csodálatos szerelmi versei; szerelem, beteljesülés és csalódás széles íve rajzolható ki belőlük. Szerelemverseit mindenütt nyomon kíséri a magyar nép fájdalmát, elhagyatottságát idéző versek sora, félig népies és félig groteszk hangon. Költészetének fordulatát az 1930-i esztendő hozza. 1930. szept. 1-én tizenegy év után először lép ki a budapesti munkásság az utcára ; ebben a viharos és jövőt ígérő légkörben ~ költészete is a közvetlen proletárforradalomra való buzdításé; a Döntsd a tökét kötet versei a legkülönbözőbb formákban és modorban sugallják a forradalom elkerülhetetlenségét. Verseinek egy sora arról vall, miként vált ő maga forradalmárrá (Akácokhoz, Bánat stb.) ; mások a közvetlen agitációs líra eszközeivel buzdítanak harcra (Tömeg, Szocialisták) ; ismét másokban pedig a táj, a természet válik jelképpé (Esik, Nyár, Fagy). A forradalmi hullám apadtával sem csökken költészetének forradalmi ereje ; mélyebbre hatol s magasabbra szárnyal; az 1931. év végén születik a Munkások, az új típusú munkásábrázolás első példája ; majd folyamatosan a Külvárosi éj és a Medvetánc kötetben összegyűjtött nagy gondolati versek : a Külvárosi éj, Téli éjszaka, Óda, Elégia, A város peremén. Bennük a valóság aprólékosan pontos és hiteles megfigyelése egyesül az átfogó gondolati megformáltsággal; marxista gondolati líra ez, a munkásosztály szemével látott világ, haza és ember megidézése. Költészete nem titkolja el az ellentmondásokat, a valóságos helyzetet; éppen ezek kendőzés nélküli tudomásulvétele teszi hitelessé az értelmes jövőbe, a munkásosztály hatalmába vetett hitét. Élete utolsó éveiben írt költeményeiben, a Nagyon fáj kötet verseiben egyéni s közösségi fájdalom, elhagyatottság s szenvedés is megszólal; az előretörő fasizmus, a közelgő háború árnyékában egyre inkább elsötétülő ország s nemzet képe; de legmélyebb fájdalmán is felülemelkedik, a biztató jövőben, az értelmes világban keres vigaszt, bízik az emberi ész erejében. Változatlanul a történelmi materializmus alapján állva szemléli a világot; a munkásosztály költője, az egész nemzet függetlenségi vágyának kifejezője. Utolsó éveiben a Flóra-versek, a nagy politikai versek (A Dunánál, Thomas Mann üdvözlése, Hazám) s egész életútját összefogó nagy költeményei (Ars poetica, Március) a legkiemelkedőbbek. Költészete eszmeiségben, költői erőben, gondolati összefogottságban, egyetemességben egyaránt kimagasló; ugyanakkor költői megformáltságban, dallam- és formabőségben, nyelvi játékosságával és tömörítő erejével a magyar líra Ady utáni legnagyobb s legmélyebb hatású képviselője, a magyar szocialista irodalom legnagyobb alkotója. Hatása csaknem minden utána induló magyar költőn érezhető ; idegen nyelvekre lefordított kötetei (Szovjetunió, Csehszlovákia, Lengyelo., Franciao.,01aszo., NDK) egyre inkább ismertté teszik világszerte. Műfordító is volt; cseh, román, francia költők átültetésével szerzett érdemeket. Nagyszámú elméleti, esztétikai és filozófiai írása, politikai cikke és bírálata maradt fenn. — írod. Összes Művei I—III. (1955—58. Az I—II. kötetet Waldapfel J. és Szabolcsi M. szerkesztette, a Ш.-at Szabolcsi M.) ; József J.: J. A. élete. 1940 ; Németh A.: J. A. 1944 ; Fővény L.-né : J. A. 1953 ; Az MTA J. A.-ülésszaka (Az MTA I. Oszt. Közleményei, XIV. köt. 1958. Révai J. és Szabolcsi M. tanulmányaival.); Szabolcsi M.: Költészet és korszerűség. 1959. József Jolán (1899 —1953) : író, újságíró, József Attila nővére. József Attila élete című könyve forrásértékű. József Attila Szabadegyetem : az iskolán kívüli népművelés legmagasabb színvonalú intézménye Bp.-en. Célja, hogy a tanulni vágyó dolgozók az általuk szabadon választott tudományágban ismereteiket bővíthessék, különféle kérdésekben szakmailag pontosan, világnézetileg helyesen tájékozódjanak. — Társadalomtudományi (ezen belül nyelviskolai), természettudományi és műszaki tagozatra oszlik. — 1954 őszén alakult meg. Kezdetben a Fővárosi Tanácshoz tartozott, majd a Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat (mai nevén Tudományos Ismeretterjesztő Társulat) vette át. Fennállása óta jelentősen fejlődött. Az 1954— 55-i oktatási évben összesen 8 tárgy oktatása folyt 6833 hallgató részvételével, az 1959 — 60. tanévben 38 előadássorozatra és tizenötféle nyelvi tanfolyamra 14 457 hallgató jelentkezett. Az előadásokat megfelelő szakemberek : egyetemi oktatók, kutatóintézetek vezetői stb. tartják. József atya, Josephe, le pére [zsozef le per], tkp. Francois le Giere du Tremblay (1577 —1638): francia diplomata, szerzetes. Fiatal korában katonáskodott, majd belépett a kapucinus rendbe. 1623-tól XIII. Lajos francia királynak és teljhatalmú miniszterének, Richelieu bíborosnak bizalmas tanácsadója. Ekkor kapta politikai ellenfeleitől a ,,Szürke Eminenciás” nevet. Befolyása 1632—35 között volt a legerősebb, összeállíttatta a korának legfontosabb eseményeire vonatkozó iratokat, ami jelentős történeti forrás. Józsua : ótestamentumi zsidó hős, Mózes tanítványa és utódja, aki — a monda szerint — mesterének halála után a zsidó népet Kánaán földjére vezette. Jöde, Fritz (1887— ): német (NDK) zenepedagógus, zeneíró. Számos kompozíciót és népdalfeldolgozást készített az ifjúság számára. Jönköping [jöncsöping] : svéd tart. székh.-e a Vattem-tó D-i partján. L : 49 300 (1958). A svéd gyufaipar központja. Vas-, fém-, textil-, papír- és bőripar. Közelében, D Ny-ra Taberg vasércbányavidék. — 1284-ben alapított régi város, a középkori svéd történelemben j átszőtt szerepet. jövedék : általában állami -*-egyedáruság (pl. dohány-, szesz-, só-, postai díj-, lőszer~ stb.). Tágabb értelemben így nevezték a vámokat is (vám~). Régebben kihágásnak. nevezték a ~ tárgyában az állam pénzügyi előírásai ellen elkövetett bűncselekményeket. A ~ a királyi haszonvételeknek (az ún. regállóknak.) a király magánjövedelmeitől való különválasztásával és állami bevételekké alakításával jött létre.