Berei Andor et al. (szerk.): Új magyar lexikon 4. K - Me - Új magyar lexikon 4. (Budapest, 1961)

K

kapcsoló- és vonókészülékek 34 kapitalizmus lékek összeműködését biztosító, mérő- és működtető készülékek és vezetékek, mindezek működését kiszolgáló segédüzemi berendezések (energiatárolók, légszolgálta­tók, hűtők stb.)> az életbiztonságot szolgáló üzemi és védőföldelések, figyelmeztető táblák. A ~ek lehetnek belsőtéri és szabadtéri elhelyezésűek, nagy-, közép- és kisfeszültségűek. — írod. L. I. Dvoszkin : Nagyfeszült­ségű kaposolóberendezések. 1953. kapcsoló- és vonókészülékek : vasúti járművek össze­kapcsolására, az erőhatások továbbvitelére és rugózott átadáséra szolgáló szerkezet. Nagy vasúti járműveken legelterjedtebb kapcsolókészülék a csavarkapocs. Köz­úti vasutak középütközővel egyesített ~'et, az SZU és az USA vasútjai önműködő ^et használnak. kapcsológépek : az automatikus —távbeszélőközpontod.­­ban alkalmazott szerkezetek egy vonalnak több más vonal valamelyikével való összekötésére. kapcsolótábla : villamos kapcsolóberendezések kezelő­helyiségében elhelyezett állványszerkozetű tábla, amely a kapcsolóelemek felszerelésére szolgál. A tábla elülső falára régebben a megszakítókat közvetlenül működtető fogantyúkat, készülékek szabályozó kerekeit, a berende­zés védőreléit, mérőműszereit, jelzőlámpáit szerelték. A kapcsolóberendezések fejlődése során a ~k régi mére­teikkel többé már nem tették lehetővé a megnövekedett méretű megszakítóknak és közvetlenül működtető ele­meiknek a táblán való elhelyezését. Kifejlődött a készü­lékek távműködtetése. A fejlődés e fokán a kapcsoló­berendezés már külön helyiségekbe, a kapcsolótérbe került, míg a készülékek működtető kapcsolói, állás-jelző­­kapcsolói kerültek a kezelőtér ~jára. A ~t ezért újabban vezénylő- V. kezelőtáblának nevezik. A ^n a kapcsoló­berendezés festett V. keskeny fémszalagból készített kapcsolási vázlatába beillesztve elhelyezik a távműköd­­tetés kapcsolóelemeit, a kapcsolóberendezés készülékei­nek jeleit, a táblára szerelik a mérőműszereket és esetleg a védelmi reléket. A ~n levő kapcsolási vázlat és a be­épített működtető és állás-jelzőkapcsolók — nyugtázó kapcsolók — lehetővé teszik a kezelő személyzet számára a kapcsolóberendezés mindenkori helyzetéről való gyors tájékozódást, az üzemi kapcsolások szabatos és üzem­biztos elvégzését. Nagy kiterjedésű és fontos kapcsoló­­berendezések vezénylőtábláján a berendezés kapcsolási vázlatát világított csíkokkal szokás kiépíteni (világító kapcsolási vázlat). E megoldásnál a kapcsolási vázlat azt is megmutathatja, hogy a kapcsolóberendezés mely része van feszültség alatt. Kapela : Jugoszláviában a Karszt-hg. része. A Nagy­ra 1533 m, folytatásában a Kis-~ 1280 m. Kapetingek : -*-Capetingek, az első francia királyi dinasztia. Kapfenberg : osztrák város Stájerországban, a Mura mellett, Graztól É-ra, L : 23 760 (1951). Vasipara gyor­san fejlődik, acélgyártás, hadiipar. Kapica, Pjotr Leonyidovics (1894— ) : szovjet fizikus, az SZU Tudományos Akadémiájának tagja, Lenin­­díjas. Az erős mágneses terekben végbemenő fizikai jelenségekkel és az alacsony hőmérsékletek fizikájának problémáival foglalkozik. kapilláraktív anyagok, felületaktív anyagok: főként szerves vegyületek, amelyek folyadékban oldva a határ­felületeken felhalmozódnak, és az illető oldószer felületi feszültségét jelentősen csökkentik. E sajátságukat a mole­kulák aszimmetrikus felépítése okozza. A felületi feszült­ség csökkenése állandósítja a diszperz rendszereket, ame­lyek egyébként képződésük után hamar visszaalakulná­nak a nagy felületi feszültség felületcsökkentő hatása folytán. A ~ ezért alkalmasak -^-emulzióк tartóssá téte­lére. Széles körben használja fel a ~at a textilipar segéd­anyagként és mosószerként. pl. a víz felületi feszült­ségét erősen csökkentő szappanoldatok ; a felületi fe­szültség csökkenése azzal jár, hogy a mosandó felületek könnyen megnedvesednek. Kitűnő nedvesítő szerek a különféle szintetikus mosószerek. — A kapiüárinaktiv anyagok a felületi feszültséget növelik. kapilláris <lat. ’haj’ szóból) : 1. (fiz) -<-hajszálcső. — 2. (anatómia) -*■hajszálér. kapilláris nyomás : görbült folyadékfelületen a felü­leti feszültség következtében fellépő járulékos nyomás. Nagysága a felületi feszültséggel egyenesen, a felület görbületi sugarával pedig fordítottan arányos. kapillaritás, hajszálcsövesség: az olyanfizikai jelenségek összefoglaló neve, melyek a folyadékok -* felületi feszült­sége következtében -*ha jszúícsővekben, résekben, likacsos anyagokban jelentkeznek. A kapilláris emelkedés a folya­dék felszínének felemelését jelenti a hajszálcsőben. A je­lenséget már Leonardo da Vinci felismerte (1500) ; 1 mm átmérőjű csövekben vízzel kísérletezett. A kapilláris fel­­emelkedés segítségével mérhető a folyadék felületi feszült­sége (-^kapilláris nyomás). A tintacsepp itatóssal történő felszívása szintén kapilláris jelenség. Szerepe lehet а ~пак a növényi és állati szövetek víztartalmában, ill. vízköté­sében ; a ~t lényegesen új szempontok szerint vizsgálta Eötvös Loránd, s a folyadékok molekulasúlya és felületi feszültsége között egyszerű kapcsolatot talált, melyet az ún. -t-Eötvös-törvény fejez ki. Kapisztrán János, Capistrano (1386 —1456) : olasz ferences szerzetes. 1426-tól mint inkvizitor működött Itáliában, Németo.- és Cseho.-ban. 1456-ban a pápa Carvajal bíborossal Mo.-ra küldte. Itt is folytatta inkvi­­zítori működését a huszita elvek vallói ellen, és a görög keleti románokat igyekezett áttéríteni a rk. vallásra. Működésére általában a gyűlölködő fanatizmus jellemző. A török hódítók ellen hirdetett keresztes hadjáratban való részvételre lelkesítő beszédekkel buzdított. Részt vett a nándorfehérvári csatában. A győzelem után két hónap­pal meghalt. 1724-ben szentté avatták. Szobra (Damkó József alkot ás a) a budai Várban a róla elnevezett téren áll. kapitális <lat.) : 1. főbenjáró, nagy fontosságú. — 2. oszlopfő (—*■oszlop). — 3. a kőbevésett római feliratok nagybetűi, általában nagybetű. kapitalizmus : a termelőeszközök magántulajdonán s a termelőeszközöktől megfosztott, munkaerejüket eladni kényszerülő bérmunkások „szabad” kizsákmányolásán alapuló társadalmi-gazdasági alakulat. Fő jellemzője a tőkés árutermelés, amelyben az emberi munkaerő is áruvá válik, s a termelőeszközök a bérmunkások kizsák­mányolását szolgáló tőke formáját öltik. Két alapvető osztálya a tőkésosztály (burzsoázia) és a munkásosztály (proletariátus). A kapitalista termelési viszonyok a feu­dalizmus méhében kezdtek kialakulni azáltal, hogy a magántulajdonon alapuló egyszerű árutermelés, az értéktörvény érvényesülése, a piaci árak érték körüli inga­dozásai, az egyéni munka és társadalmilag szükséges munka közötti eltérések fokozták az árutermelők közötti gazdasági egyenlőtlenséget. Az élesedő versenyharc következtében a termelők jelentős csoportjai tönkre­mentek, proletárokká váltak, mások viszont meggazda­godtak, tőkésekké lettek. így létrejött a tőkés termelés két fő feltétele : a) a nincstelenek tömege (elsősorban a feudalizmus bomlása következtében felszabadított, s egyben földjétől megfosztott parasztságból), akik szemé­lyükben szabadok, ugyanakkor azonban termelőeszkö­zökkel nem rendelkeznek, s így kénytelenek munkaere­jüket eladni; b) a tőkés nagyüzemek alapításához szük­séges pénzeszközök felhalmozása kevesek (főleg a városi polgárság, kereskedők, uzsorások stb.) kezében. Rendkí­vüli mértékben meggyorsította a termelőerők fejlődését s a tőkés termelési viszonyok kialakulását az —*■eredeti tőkefelhalmozás erőszakos folyamata. A feudalizmus méhében kialakult tőkés termelési viszonyok alapján, de csak a polgári forradalom eredményeként vált a bur­zsoázia a társadalom uralkodó osztályává. — A ~ fő termelőerői tőkés nagyüzemekben összpontosulnak. A tő­kés termelés fejlődésének kezdeti foka az egyszerű tőkés kooperáció volt: a kapitalista többé-kevésbé jelentős számú, egy időben és egy helyen foglalkoztatott és egy­forma munkát végző bérmunkást zsákmányolt ki. Az egyszerű tőkés kooperációnak jelentős előnyei voltak a kisárutermeléshez képest, minthogy a) a termelőeszkö­

Next