Berei Andor et al. (szerk.): Új magyar lexikon 4. K - Me - Új magyar lexikon 4. (Budapest, 1961)
K
kapcsoló- és vonókészülékek 34 kapitalizmus lékek összeműködését biztosító, mérő- és működtető készülékek és vezetékek, mindezek működését kiszolgáló segédüzemi berendezések (energiatárolók, légszolgáltatók, hűtők stb.)> az életbiztonságot szolgáló üzemi és védőföldelések, figyelmeztető táblák. A ~ek lehetnek belsőtéri és szabadtéri elhelyezésűek, nagy-, közép- és kisfeszültségűek. — írod. L. I. Dvoszkin : Nagyfeszültségű kaposolóberendezések. 1953. kapcsoló- és vonókészülékek : vasúti járművek összekapcsolására, az erőhatások továbbvitelére és rugózott átadáséra szolgáló szerkezet. Nagy vasúti járműveken legelterjedtebb kapcsolókészülék a csavarkapocs. Közúti vasutak középütközővel egyesített ~'et, az SZU és az USA vasútjai önműködő ^et használnak. kapcsológépek : az automatikus —távbeszélőközpontod.ban alkalmazott szerkezetek egy vonalnak több más vonal valamelyikével való összekötésére. kapcsolótábla : villamos kapcsolóberendezések kezelőhelyiségében elhelyezett állványszerkozetű tábla, amely a kapcsolóelemek felszerelésére szolgál. A tábla elülső falára régebben a megszakítókat közvetlenül működtető fogantyúkat, készülékek szabályozó kerekeit, a berendezés védőreléit, mérőműszereit, jelzőlámpáit szerelték. A kapcsolóberendezések fejlődése során a ~k régi méreteikkel többé már nem tették lehetővé a megnövekedett méretű megszakítóknak és közvetlenül működtető elemeiknek a táblán való elhelyezését. Kifejlődött a készülékek távműködtetése. A fejlődés e fokán a kapcsolóberendezés már külön helyiségekbe, a kapcsolótérbe került, míg a készülékek működtető kapcsolói, állás-jelzőkapcsolói kerültek a kezelőtér ~jára. A ~t ezért újabban vezénylő- V. kezelőtáblának nevezik. A ^n a kapcsolóberendezés festett V. keskeny fémszalagból készített kapcsolási vázlatába beillesztve elhelyezik a távműködtetés kapcsolóelemeit, a kapcsolóberendezés készülékeinek jeleit, a táblára szerelik a mérőműszereket és esetleg a védelmi reléket. A ~n levő kapcsolási vázlat és a beépített működtető és állás-jelzőkapcsolók — nyugtázó kapcsolók — lehetővé teszik a kezelő személyzet számára a kapcsolóberendezés mindenkori helyzetéről való gyors tájékozódást, az üzemi kapcsolások szabatos és üzembiztos elvégzését. Nagy kiterjedésű és fontos kapcsolóberendezések vezénylőtábláján a berendezés kapcsolási vázlatát világított csíkokkal szokás kiépíteni (világító kapcsolási vázlat). E megoldásnál a kapcsolási vázlat azt is megmutathatja, hogy a kapcsolóberendezés mely része van feszültség alatt. Kapela : Jugoszláviában a Karszt-hg. része. A Nagyra 1533 m, folytatásában a Kis-~ 1280 m. Kapetingek : -*-Capetingek, az első francia királyi dinasztia. Kapfenberg : osztrák város Stájerországban, a Mura mellett, Graztól É-ra, L : 23 760 (1951). Vasipara gyorsan fejlődik, acélgyártás, hadiipar. Kapica, Pjotr Leonyidovics (1894— ) : szovjet fizikus, az SZU Tudományos Akadémiájának tagja, Lenindíjas. Az erős mágneses terekben végbemenő fizikai jelenségekkel és az alacsony hőmérsékletek fizikájának problémáival foglalkozik. kapilláraktív anyagok, felületaktív anyagok: főként szerves vegyületek, amelyek folyadékban oldva a határfelületeken felhalmozódnak, és az illető oldószer felületi feszültségét jelentősen csökkentik. E sajátságukat a molekulák aszimmetrikus felépítése okozza. A felületi feszültség csökkenése állandósítja a diszperz rendszereket, amelyek egyébként képződésük után hamar visszaalakulnának a nagy felületi feszültség felületcsökkentő hatása folytán. A ~ ezért alkalmasak -^-emulzióк tartóssá tételére. Széles körben használja fel a ~at a textilipar segédanyagként és mosószerként. pl. a víz felületi feszültségét erősen csökkentő szappanoldatok ; a felületi feszültség csökkenése azzal jár, hogy a mosandó felületek könnyen megnedvesednek. Kitűnő nedvesítő szerek a különféle szintetikus mosószerek. — A kapiüárinaktiv anyagok a felületi feszültséget növelik. kapilláris <lat. ’haj’ szóból) : 1. (fiz) -<-hajszálcső. — 2. (anatómia) -*■hajszálér. kapilláris nyomás : görbült folyadékfelületen a felületi feszültség következtében fellépő járulékos nyomás. Nagysága a felületi feszültséggel egyenesen, a felület görbületi sugarával pedig fordítottan arányos. kapillaritás, hajszálcsövesség: az olyanfizikai jelenségek összefoglaló neve, melyek a folyadékok -* felületi feszültsége következtében -*ha jszúícsővekben, résekben, likacsos anyagokban jelentkeznek. A kapilláris emelkedés a folyadék felszínének felemelését jelenti a hajszálcsőben. A jelenséget már Leonardo da Vinci felismerte (1500) ; 1 mm átmérőjű csövekben vízzel kísérletezett. A kapilláris felemelkedés segítségével mérhető a folyadék felületi feszültsége (-^kapilláris nyomás). A tintacsepp itatóssal történő felszívása szintén kapilláris jelenség. Szerepe lehet а ~пак a növényi és állati szövetek víztartalmában, ill. vízkötésében ; a ~t lényegesen új szempontok szerint vizsgálta Eötvös Loránd, s a folyadékok molekulasúlya és felületi feszültsége között egyszerű kapcsolatot talált, melyet az ún. -t-Eötvös-törvény fejez ki. Kapisztrán János, Capistrano (1386 —1456) : olasz ferences szerzetes. 1426-tól mint inkvizitor működött Itáliában, Németo.- és Cseho.-ban. 1456-ban a pápa Carvajal bíborossal Mo.-ra küldte. Itt is folytatta inkvizítori működését a huszita elvek vallói ellen, és a görög keleti románokat igyekezett áttéríteni a rk. vallásra. Működésére általában a gyűlölködő fanatizmus jellemző. A török hódítók ellen hirdetett keresztes hadjáratban való részvételre lelkesítő beszédekkel buzdított. Részt vett a nándorfehérvári csatában. A győzelem után két hónappal meghalt. 1724-ben szentté avatták. Szobra (Damkó József alkot ás a) a budai Várban a róla elnevezett téren áll. kapitális <lat.) : 1. főbenjáró, nagy fontosságú. — 2. oszlopfő (—*■oszlop). — 3. a kőbevésett római feliratok nagybetűi, általában nagybetű. kapitalizmus : a termelőeszközök magántulajdonán s a termelőeszközöktől megfosztott, munkaerejüket eladni kényszerülő bérmunkások „szabad” kizsákmányolásán alapuló társadalmi-gazdasági alakulat. Fő jellemzője a tőkés árutermelés, amelyben az emberi munkaerő is áruvá válik, s a termelőeszközök a bérmunkások kizsákmányolását szolgáló tőke formáját öltik. Két alapvető osztálya a tőkésosztály (burzsoázia) és a munkásosztály (proletariátus). A kapitalista termelési viszonyok a feudalizmus méhében kezdtek kialakulni azáltal, hogy a magántulajdonon alapuló egyszerű árutermelés, az értéktörvény érvényesülése, a piaci árak érték körüli ingadozásai, az egyéni munka és társadalmilag szükséges munka közötti eltérések fokozták az árutermelők közötti gazdasági egyenlőtlenséget. Az élesedő versenyharc következtében a termelők jelentős csoportjai tönkrementek, proletárokká váltak, mások viszont meggazdagodtak, tőkésekké lettek. így létrejött a tőkés termelés két fő feltétele : a) a nincstelenek tömege (elsősorban a feudalizmus bomlása következtében felszabadított, s egyben földjétől megfosztott parasztságból), akik személyükben szabadok, ugyanakkor azonban termelőeszközökkel nem rendelkeznek, s így kénytelenek munkaerejüket eladni; b) a tőkés nagyüzemek alapításához szükséges pénzeszközök felhalmozása kevesek (főleg a városi polgárság, kereskedők, uzsorások stb.) kezében. Rendkívüli mértékben meggyorsította a termelőerők fejlődését s a tőkés termelési viszonyok kialakulását az —*■eredeti tőkefelhalmozás erőszakos folyamata. A feudalizmus méhében kialakult tőkés termelési viszonyok alapján, de csak a polgári forradalom eredményeként vált a burzsoázia a társadalom uralkodó osztályává. — A ~ fő termelőerői tőkés nagyüzemekben összpontosulnak. A tőkés termelés fejlődésének kezdeti foka az egyszerű tőkés kooperáció volt: a kapitalista többé-kevésbé jelentős számú, egy időben és egy helyen foglalkoztatott és egyforma munkát végző bérmunkást zsákmányolt ki. Az egyszerű tőkés kooperációnak jelentős előnyei voltak a kisárutermeléshez képest, minthogy a) a termelőeszkö