Berei Andor et al. (szerk.): Új magyar lexikon 6. S - Z - Új magyar lexikon 6. (Budapest, 1962)
S, Sz
szikracsapó 231 Szilágyi és Hajmási históriája Csírázáskor a csíranövényt táplálja. Vannak egy-, két- és többszikúek (fenyők). szikracsapó : a —► tűzoltófélszer elések egyike. szikrafogó : Mozdonyok és gőzkazánok kéményén, ill. a belsőégésű motorok kipufogóján keresztül — főleg erőltetett üzemnél — izzó szilárd égéstermék-részecskék jutnak a szabadba, ahol meggyújthatják a könnyen gyúló anyagokat. Ennek a veszélynek csökkentésére különböző rendszerűit és pernyefogót alkalmaznak. szikraforgácsoló gép : szerszámgép kemény munkadarabok kisméretű furatainak, alakos nyílásainak (pl. húzógyűrűk) kimunkálására szikra által létesített nagy hőfok felhasználásával. — írod. Róth—Káldos—Kovács : Szikraforgácsolás. 1961. szikrainduktor : egyenáram szaggatásával nagy feszültséget (egyszerű eszközökkel 10 000 voltot is) előállító kapcsolás. Az első rádióadók (drótnélküli távírók) szikraközzel és antennával összekötött iok voltak. szikratávíró : periodikusan ismétlődő, csillapított, elektromágneses rezgéseket előállító berendezés, mely távi ró jelek vezeték nélküli továbbítására alkalmas. A mai rádióadók őse. Ma már csak tengeri hajókon használható vészadóként, minthogy használatát nemzetközi egyezmények tiltják. sziksó : szikes talajokon kivirágzás formájában előforduló —► nátriumkarbonát. Szikszai Fabricius Balázs, Kovács Balázs (1530—74) : sárospataki tanár. Nomenclatura seu Dictionarium Latino- Ungaricum című, 1561 — 74 között készült latin—magyar szójegyzéke kéziratos másolatokban széles körben elterjedt, halála után egy másolatát tankönyvként használták. A mű 1641-ig kilenc kiadást ért meg ; a két utolsó négynyelvű, német és cseh értelmezéseket is tartalmaz. — írod. Melich J.: A magyar szótárirodalom. 1907. Szikszó : ötk., Borsod-Abaúj-Zemplén m., encsi j. L : 6030 (1960). Malom. Baromfikeltető állomás. Mesterséges Termékenyítő Főállomás. Kórház. Gótikus ref. temploma műemlék. — Vára a törökök több ostromával dacolt ; végül 1588-ban rövid időre elfoglalták. Határában több csata folyt ; I. Rákóczi György 1645-ben, Thököly 1678-ban és Mészáros Lázár 1849-ben itt verte meg a császáriakat. 1919-ben a Vörös Hadsereg északi hadjáratának egyik heves csatáját vívta *~»nál. Sziktivkar, 1930-ig Uszty Sziszolszk: város az SZU-ban (OSZSZSZK), Kirovtól É-ra, a Vicsegda-f.-tól 3 km-re a Sziszola-f. partján, 150 km-rel D-re a Knyazs-Pogoszt állomástól, amellyel autóút köti össze. A Komi ASZSZK székh.-e. L : 64 000 (1959). Faipar. Kikötő. szikvíz : -*■ szódavíz szil (Ulmus): a szilfélék (Ulmaceae) családjába tartozó növénynemzetség. Erőteljes gyökérzetű fák, leveleik részarány talanok. Termésük hártyás szárnyú, kerekded, egymagvú. Fájuk kemény, ipari feldolgozásra igen alkalmas, főleg a kocsigyártó és az asztalosiparban használják. Jó tüzelőfa. Kérgük gyógyszert szolgáltat. Veszedelmes kártevőjük a ~ favész. Erdészetileg jelentősek, de dísz- és sorfának is alkalmazzák. Hegyvidéki erdőkben gyakori a hegyi (U. scabra). Sík- és dombvidéken elterjedt, erdészetileg igen fontos a mezeid (U. campestris). Gyakori változata a párásra (XJ. c. var. suberosa), vastag paraképződményt fejleszt. A vénie ~ (U. laevis) vízpartokon él, ritkán fordul elő. Szil : ötk., Győr-Sopron m., csornai j., a Rábaközben. L : 2540 (1960). szila : halcsont Szilády Áron (1837—1922) : irodalomtörténetíró, orientalista, ref. lelkész, az MTA tagja. A nagykőrösi gimnáziumban Arany János tanítványa volt, Debrecenben és Göttingenben tanult teológiát. Töröko.-ban török nyelvi tanulmányokat folytatott. 1893-tól haláláig az Irodalomtörténeti Közlemények szerkesztője volt. Jelentősek szövegkiadványai (Török—magyarkori okmánytár. 1—9. köt. 1863—72, Salamon Ferenccel és Szilágyi Sándorral együtt ; Régi Magyar Költők Tára. 1—7. köt. 1877—1912., magyar verses emlékek a 17. sz. végéig ; Gyarmathi Balassi Bálint költeményei. 1879. , első kritikai kiadás a költő műveiből stb.) és irodalomtörténeti munkái (Temesvári Pelbárt élete és munkái. 1880. stb.). Szilágy : ötk., Baranya m. , pécsváradi j. L : 710 (1960). Vá. : Hosszúhetény. Szilágy i Dezső (1840—1901) : jogász, politikus. 1871- től országgyűlési képviselő (a kiegyezést támogatta), 1877-től egyetemi tanár. Szapáry és Wekerle kormányában igazságügyminiszter. Jelentős szerepe volt az egyházpolitikai törvényjavaslatok elkészítésében és más fontos igazságügyi reformok, mint a polgári törvénykönyv kodifikációja és a bírói és ügyészi szervezet reformja létrehozásában. Szilágyi Dezső (1897— ) : Mo. varsói nagykövete (1960-tól). Eredetileg szabómunkás volt. 1914-től vesz részt a munkásmozgalomban ; 1918-tól tagja a pártnak. 1919-ben a Magyar Vöröshadsereg politikai biztosa volt. A fehérterror idején emigrált, 1924-től 56-ig az SZU-ban élt, különböző párt- és tanácsi funkciókat töltött be. 1957-től 60-ig az MSZMP Külügyi Osztályának vezetője volt. Az MSZMP Központi Bizottságának tagja (1959-től). Szilágyi Erzsébet ( ?—1483) : Hunyadi János felesége. A D-i országrészen birtokos családból származott, házasságkötése után megerősödött Hunyadi befolyása D-en és a Szilágyi család rokonai révén Erdélyben is. A roppant kiterjedésű birtokok igazgatásával, jövedelmük kezelésével támogatta férje politikáját, majd fia, —*■ Mátyás — eleinte [ingatag — trónját. — Alakját Arany J. költeménye (Mátyás anyja) örökítette meg. Szilágyi Géza (1875—1958) : költő, elbeszélő, publicista. A múlt század 90-es éveiben Ady előfutáraként elsőnek lépett fel a szerelmi érzés új, felfokozott szenvedélyű, erotikus, a testi szerelmet is megéneklő, nagyvárosi lírájával. Költészetének szenvedélyes hangja s politikai radikalizmusa is az új magyar költészet egyik úttörő alakjává avatja (Tristia, Holt vizeken stb.). Gyűjteményes kötetei : Válogatott régi és új versek (1948), Koldusok táncdala (1958). Szilágyi János György (1918— ) : klasszikus-filológus és archeológus, a történettudományok kandidátusa, a Szépművészeti Múzeum görög-római gyűjteményének vezetője. Fő kutatási területei a görög archaikus és klasszikus, továbbá az etruszk és itáliai művészet, valamint a római irodalomtörténet. (Atellana. Tanulmányok az antik színjátszásról, 1941; Görög művészet, 1954; Etruszk művészet, 1960; A görög művészet világa, 1—2 köt. 1962.) Szilágyi Lóránt (1908— ) : egyetemi tanár, a történettudományok kandidátusa. (A magyar kir. kancellária szerepe az államkormányzatban 1458—1526. 1930 ; Az Anonymus kérdés revíziója, 1937. stb.) Szilágyi Mihály (?—1459) : hadvezér, Hunyadi János sógora. 1456-ban, a törökök támadása előtt Nándorfehérvár (Belgrád) őrségének parancsnoka volt. Mátyás királylyá választása után a rendek kormányzónak választották a kiskorú uralkodó mellé, de Mátyás hamarosan eltávolította tisztségéből. Emiatt a király ellenségeivel szövetkezett, mire Mátyás Világos várába záratta, de hamarosan szabadon bocsátotta s rábízta a Délvidék főkapitányságát. Egy balsikerű hadjáraton a törökök fogságába esett, és Konstantinápolyban lefejezték. Szilágyi Sándor (1827—99) : történetíró ; a bp.-i Egyetemi Könyvtár igazgatója (1878-tól), az MTA tagja. 1875-től a Századok c. folyóirat szerkesztője, a Történelmi Tár c. folyóirat és a Magyar Történelmi Életrajzok kiadványsorozat egyik kezdeményezője, A magyar nemzet története c. 10 kötetes, ún. millenáris történet első köteteinek szerkesztője volt. Rendkívül termékeny munkásságának zöme az erdélyi fejedelemség történetével (a Rákócziak korával) foglalkozik. Szilágyi és Hajmási históriája, 1560 : egyik legszebb 16. sz.-i széphistóriánk, mely a nép ajkán balladává alakult át. A Borsod megyei Szendrő várában keletkezett, ezért szerzőjét az irodalomtörténet Szendrei Névtelenként emlegeti. A történetet később több költő feldolgozta ; pl. Vörösmarty Mihály és Gyulai Pál.