Berei Andor et al. (szerk.): Új magyar lexikon 6. S - Z - Új magyar lexikon 6. (Budapest, 1962)
T, Ty
anatóliai Sivasban és Eski^ehirben, az ÉNy-anatóliai Adapazariban, vagon- és mezőgazdasági gépgyár, hajógyár Istanbulban és Izmirben ; ístanbulban és Eskifehirben villamossági gépeket gyártanak. A vegyipart kénsavgyárak, szuperfoszfát- és nitrogénműtrágyagyárak képviselik ÉNy-Anatóliában, Izmirben, Karabükben, Kütahyában és Iskendorunban. Gyorsan fejlődik a cementipar (19G0-ban 2,0 millió t) ; a legnagyobb cementgyárak Eski^ehirben és Ankarában működnek. A könnyűipari ágazatok közül legfejlettebb a textilipar, ez egyúttal egyben az egész gyáripar vezető ága ; a textiliparhoz tartozik a gyárüzemek 45%-a. A textilipari ágazatok közül magasan kiemelkedik a pamutipar, a pamutszövettermelós csupán az állami üzemekben eléri a 160 millió m-t. A pamutipar legjelentősebb körzete D- és Közép- Anatólia. A gyapjúszövettermelés az állami üzemekben 5 millió m. A gyapjúipar fő körzete ÉNy- és Ny-Anatólia (Istanbul, Izmir, Kütahya, Bursa), fontos gyapjúipari központ Ankara is. Kisebb jelentőségű a selyemipar (Bursa, Ankara), Bursa egyben a mohairfonó- és szövőipar legjelentősebb központja. Országszerte fejlett a szőnyegkészítő háziipar. A szőnyeggyártás központja Izmir (szmirnai szőnyeg). Az ország 15 cukorgyárában 1959- ben 455 ezer t cukrot termeltek. Fejlett a dohányipar, központok: Istanbul, Izmir, a Fekete-tenger partján Samsun, Trabzon, D-Anatóliában Adana. — Közlekedésében a belső szállítások 70%-át vasúton, 10%-át közutakon, 20%-át tengereken bonyolítják le. A vasutak összes hossza 1959-ben 7800 km. A vasútvonalak túlnyomó része egyvágányú. Legfőbb ldkötők : Istanbul (a forgalom 3%-ával), Izmir, Mersin, Iskenderun és Samsun; Zonguldak a kőszénkivitel kikötője. A tengeri kereskedelmi flotta (fele állami kézben) 1959-ben 752 000 BRT. Iskenderun haditengerészeti támaszpont. Adana mellett a NATO fő légitámaszpontja a Közép-Keleten. A légi közlekedés állami tulajdonban van. — A külkereskedelem szerkezete (1960, %-ban) : export : dohány 13,4, friss és szárított gyümölcs 29,4, gyapot 17, krómérc 4,9, nyersanyagok és élelmiszercikkek összesen 96. Import: gépek és berendezések 44, ipari késztermékek 25, vegyszer és gyógyszer 8, fűtőanyagok 12. A külkereskedelem iránya (1960, %-ban): import: USA 25,9, NSZK 20,9, Olaszo. 6,8, Anglia 12,0. Export : USA 16,9, NSZK 14,9, Nagy-Britannia 10,0, Olaszo. 7,7, Franciao. 5,9. A szocialista országok közül a legnagyobb külkereskedelmi forgalmat Csehszlovákiával bonyolítja le. Pénzneme a török font (líra) = 100 kurus = 4000 para. TÖRTÉNET. A török népek Belső-Ázsiából való kirajzása során a 11. sz. elején az oguz törzsek jelentős része Anatóliába nyomult, a század végén pedig a szeldzsukok jelentek meg, akik a 12. sz.-ban Konya központtal kiterjedt birodalmat alapítottak. A 13. sz.-i mongol hódítás nyomán a szeldzsuk birodalom kis hercegségekre bomlott. A konyái hercegség egyik Ny-i határőrhelyén élő törzs telephelye I. Oszmán uralma alatt (1288—1326) önálló hercegséggé alakult, és megkezdte terjeszkedését a gyengülő Bizánc, ill. az anatóliai hercegségek rovására. Orkán (ur. 1326—59) elfoglalta Brusszát és megvetette lábát a Márvány-tenger európai partján is. I. Murád (ur. 1359—89) meghódította K-Trákiát és Drinápolyt (ma Edime), amely a növekvő birodalom székhelye lett. Az 1389-i rigómezei csata után az Oszman-dinasztia Szerbiát is adófizetőjévé tette. I. Bajazid (ur. 1389—1402) uralkodása alatt Bulgária, Makedónia és Thesszália elfoglalásával a törökök gyakorlatilagbekerítették Bizáncot. A 13—14. sz.-ban kialakult a sajátos török katonai feudalizmus. A föld az állam tulajdona volt, s jelentős részének kezelése is az állam, ill. az egyház kezén maradt. A magán földbirtoklás legfontosabb formája a katonai szolgálat ellenében elnyerhető tímár-birtok volt. Ez nagy katonai erőt biztosított a központosított államhatalomnak, mely a katonaföldbirtokos szpáhik erejére támaszkodva időlegesen elejét tudta venni a feudális anarchiának. A katonai-feudális réteg egyik legfontosabb jövedelmi forrása ugyanakkor a háború volt, amely a zsákmányon és hadisareon túl lehetővé tette a timár-birtokra váró szpáhik kielégítését, birtoktesteik s így a feudális kizsákmányolásból eredő jövedelmük további gyarapítását is. A birodalom katonai erejét növelte az I. Murád szultán alatt létesített központi hadsereg, a janicsártestület is. A birodalom fejlődését és területi gyarapodását a 14. sz. elején Timur anatóliai hadjárata, az azt követő trónharcok és parasztháború csak rövid időre akadályozták. II. Murád (ur. 1421—51) folytatta a hódító európai hadjáratokat, amelyeknek a balkáni és К-európai országok tartós összefogás híján nem tudtak gátat emelni. II. Mohamed (ur. 1451—81) 1453-ban bevette Konstantinápolyi, amely a birodalom fővárosa lett ; az 1456-i nándorfehérvári csatóban Hunyadi János csapataitól elszenvedett vereség csak Mo. felé való előrenyomulásában gátolta meg ; a Balkán félszigetet teljesen uralma alá hajtotta ; függő viszonyba kényszerítette Moldovát, Havasalföldet és a krími kánságot. Eredményesek voltak Anatólia egységesítésére irányuló akciói is. Az Oszmán Birodalom hódító háborúi a 16. sz.-ban érték el csúcspontjukat: 1. Szelim uralkodása alatt (1512—20) Szíria, Palesztina és Egyiptom, II: Szulejmán uralkodása alatt (1520—66) a Kaukázus, Irak, Tripolisz, Algéria, Mo. egy része is török uralom alá került. Szulejmán uralkodása egyben a feudális viszonyok, a birodalomnak az európai országokhoz fűződő politikai és kereskedelmi kapcsolatai megszilárdulásának, a szellemi és irodalmi élet felvirágzásának kora. A 16. sz. vége felé azonban egyre jobban kiütköztek a birodalom belső ellentmondásai: a vezető feudális köröknek az árutermelő nagybirtok kialakítására irányuló törekvése aláásta a szpáhi-birtokrendszert, ami bomlasztó hatással volt a birodalom katonai erejére ; a szultáni udvarban, ahol a hatalom gyakorlása fokozatosan a hivatali-papi réteg kezébe csúszott át, egyre jobban érezhető lett a janicsár-rend befolyása is ; a központi hatalom rovására növekedett a tartományi főnökök (pasák) hatalma ; erősödött a parasztság antifeudális mozgalma ; az iparos-kereskedő rétegtől befolyt jövedelem nem volt elegendő a birodalom megnövekedett kiadásainak fedezésére. Mindezek a problémák a 17. sz. derekán már súlyos belső válsággá érlelődtek : a birodalom egyre nagyobb gazdasági, pénzügyi és katonai nehézségekkel küzdött. Első súlyos vereségét a lepantói tengeri csata ban (1571) szenvedte el ; ez a török tengeri hegemónia végét jelezte. A szárazföldi háborúk azonban még területnyereséggel zárultak: az évtizedeken át húzódó török—perzsa háború eredményeként Tebriz vidéke török uralom alá került; a mo.-i tizenöt éves háború megszilárdította a birodalom helyzetét e területen ; a Földközi-tenger medencéjében Ciprus, Kréta és Tunisz török kézre került. A válsággá mélyülő belső nehézségek megoldását a birodalom a 17. sz. második felében újabb európai hódító háborúkban kereste. Átmenetileg megszerezte Lengyelo.-tól Ukrajna egy részét és Podóliát. Az 1660—63-i háború és az 1683-i bécsi hadjárat azonban kudarccal végződött: Sobieski János lengyel király seregei felmentették a várost, ezt követően megkezdődött, majd a karlócai békével (1699) lényegében véve befejeződött a törökök Mo.-ból való kiűzése (a temesi bánság és a Szerémség kivételével). A birodalom ugyanakkor Lengyelo. javára lemondott ukrajnai területeiről és Podóliáról is, Moreát pedig átengedte Velencének. A szpáhirendszer teljes felbomlása súlyos csapást jelentett a védekezésre szorult birodalom katonai erejére. A feudális anarchia növekedése, a gyakori janicsárlázadások gyengítették a központi hatalmat. Az elmélyülő pénzügyi nehézségek miatt növekvő terhek fokozták a néptömegek elégedetlenségét, ami 1730-ban a Patrona-Halil-féle janicsárlázadáshoz vezetett. A 18. sz. elején elért katonai sikerek — Oroszo. (1711 — 13) és Velence (1715) ellen — tiszavirágéletűeknek bizonyultak. Az 1717 — 18-i osztrák—török háború további területi veszteséggel zárult (pozsareváci béke, 1718), az 1735—39-i orosz—török háborúban elveszítette Azov vidékét (belgrádi békeszerződés, 1739). Törökország 484 Törökország