Bertha Csilla: A drámaíró Yeats - Modern filológiai füzetek 43. (Budapest, 1988)

Összegezés helyett

József Attila hangja inkább a késői, „barbárabb” Yeats­­drámával hozható párhuzamba bizonyos vonatkozásban. József Attila is szervesen összekapcsolja a nemzeti gyökérze­tet és az európaiságot. Abból a népi kultúrából is merít, amely az ember történelem előtti emlékezetét őrzi. A népköltészet­hez való kötődése rejtettebb ugyan, mint pl. a Petőfi­­epigonoké, de alapvetőbb. Nem az újabb kori, új stílusú népdalok hatottak rá, hanem az ősi ráolvasások, regölések mágikus hatalma van jelen költészetében. „Nem a tegnapi, hanem az ősi, amelyből a tegnapi is kifakadhatott. Az eredeti kellett, mert csak az eredeti érintkezhet mindenkor a végte­lenséggel, az újra végtelenné avathatóval.”280 Népiség és szürrealizmus (ami önmagában sem ellentmondó), mágia és dialektika: egyesítés, szintézis, ősiségből teremtett modernség — mindez Yeats szándéka és legjobb műveiben eredménye is. Huszadik századi drámaíróink közül Tamási Áronnal és Balázs Bélával tart közelebbi rokonságot Yeats drámája. Balázs Béla is a századelő irracionalista filozófiája felől közeledett a modem művészethez.287 Misztériumjátékaiban ő is a lélek misztikus, rejtett terrénumait próbálja megvilágíta­ni, szimbólumok, jelképes gesztusok, vizuális hatások segítségével a szavakkal kifejezhetetlen belső élményeket, érzéseket, sejtéseket láttatni. A modern törekvéseket a magyar népművészet, főként a népballada talaján igyekezett megvalósítani. Tamási még sokkal kifejezettebben a népiségből, folklórból, meséből, legendából, balladából kinövő, de 2a6Csoóri Sándor: Tenger és diólevél. In: Nomád napló. Budapest, 1978. 414. 287Kocsis Rózsa: Igen és nem. Budapest, 1973. 101. 226

Next