Bóka László: Arcképvázlatok és tanulmányok (Budapest, 1962)
Alakok
ami termékeny indítás akad ebben a tanulmányban, nem kis részt övék a köszönet. Hazatérésem után Devecseri Gábor felszólított, hogy egy magyar szellemi körképet célzó tanulmánykötet számára írjak néhány oldalt József Attiláról. A feladatot nem tudtam elvállalni: túl keveset tudunk erről a nagy költőről ahhoz, hogy néhány oldal zártságában összefoglalhassuk róla való nézeteinket. A megbízást nem vállaltam tehát, hanem azonnal hozzáfogtam ehhez az esszéhez, hogy legalább problémáim s megoldási-kísérleteim feltárásával hozzájáruljak József Attila valós értékelésének lehetőségéhez. Amúgy is az volt az érzésem, hogy a megújhodó Magyarországba az ő nevével illő visszatérnem: a közelmúlt nevei közül ez az egy mindig kulcsként illett a jövendő zárába. A minduntalan felbukkanó ismeretlen s ismeretlennek kikiáltott József Attila kéziratok egyre időszerűbbé teszik József Attila összes műveinek kritikai kiadását. Kiváncsiak vagyunk, hogy ez a súlyos és anyagilag jelentős áldozatot kívánó feladat összetalálkozik-e a József Attila utcától nem messze lakó Magyar Tudományos Akadémiával, vagy marad ez is a magánvállalkozás terhe. Én elsőrangú fontosságúnak tartom, hogy a dolgozó magyarok demokratikus köztársaságában mi lesz a sorsa legnagyobb szocialista költőnk életművének. Beépül-e a megújhodó magyar műveltségbe struktív elemként, már az alapozásnál, vagy csak rákenik falára, mint malterdekorációt? Budapest, 1946. január 29. Megjelent : Anonymus. 1947. ADY ENDRE Nyolcvan esztendeje— 1877. november 22-én — született, íródhatnék ünnepi köszöntő is e napra, hiszen nála idősebb kortársai itt élnek közöttünk, ismerjük barátait, ismerőseit s nem vagyunk kevesen olyanok, kiknek idegenebbek szobrai, képei, mint eleven alakjának emléke. Életműve sem lezárt egész még ma sem. Nemcsak régi újságok sárguló lapjain bukkannak feledett cikkeire az irodalomtörténészek, de levelezése 267