Bokros Birman Dezső: Bokros Birman Dezső önéletrajza, levelezése, művei (Budapest, 1974)
Bevezető
ta Masaryk elnököt. Hosszan beszélt arról, hogyan adta el Ady maszkjának egy példányát a román kultuszminiszternek, Octavian Gogának. Szerepel írásában Kassák Lajos, Füst Milán és a már említett József Attila is. E „hiányos” önéletrajz kétségtelenül hasznosan egészül ki a művész által és a művészhez írott levelekből, valamint különböző más dokumentumokból öszszeállított anyaggal. Mindez a művész hagyatékából, örököseitől, vásárlás útján került a Művészettörténeti Dokumentációs Központ birtokába, majd onnan, jogutódlás folytán, a Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutató Csoportjához. (Tegyük rögtön hozzá, hogy a válogatásban néhány olyan dokumentum is szerepel, melynek eredetije jelenleg is magántulajdonban van.) Az írások szoros időrendben követik, s egyben magyarázzák egymást. E montázsszerű összeállítás a születéstől haláláig követi a művész életét. Azonban ez inkább csak jelzés; a születési anyakönyvi kivonat, a Ney Simon-féle, majd az Iparművészeti Iskola bizonyítványa, valamint az első fővárosi vásárlás ugyan valóban lényeges állomásokat jelölnek, életének mindennapjaiba azonban csak 1944-től nyerhetünk bepillantást a dokumentumok révén. A rendelkezésünkre álló anyag maga szabta meg ezt az időhatárt, de jobbat keresve sem találhattunk volna, hiszen az Önéletrajz, ha töredékesen, rapszodikusan is, főleg az időközben eltelt három évtizedről ad képet. „A művészekről azt hallom, hogy teljesen tétlenek, de hiányoznak a serkentő vásárlók is. Reméljük, hogy mindez megváltozik s újra nyugodt napok következnek” - olvashatjuk többek között egy 1944. márciusi keltezésű, Bokroshoz írott levélben. Ez a két mondat is jelzi, hogy e dokumentumok nem csupán Bokros életének megismerése tekintetében jelentősek. Az ilyen mondatok felidézik a kort, megelevenítik a miliőt, s feltehetően nem csupán azok számára, akik maguk is részesei voltak történelmünk e nehéz, de már bizakodással áthatott napjainak, majd mindannak, ami ezután következett. Sokat mond a Svéd Királyi Követség Bokros számára kiállított védőlevele is. Valóban az új élet megindulását mutatja a székesfőváros polgármesteri hivatalától érkezett levél, mely a József Attilát ábrázoló kis bronz mellszobor megvásárlásáról értesíti a művészt. Keltezése: 1945. június 9. A felszabadulást követő öt év Bokros életének igen termékeny, eredményekben, sikerekben gazdag szakasza volt. Kiállításokon, pályázatokon való részvéteké kérik fel, műteremlátogatást szerveznek hozzá, Kassák reprodukciókat kér egy készülő könyvhöz, különböző elismerések érik, fogadásokra hívják, életjáradékot kap, hivatalos utazása ügyével foglalkoznak - mondják az 1946- 47-es dokumentumok. „Az Élet nem enged pihenést, és megsokszorozott munkát követel az embertől. . . nálunk egy rombadöntött ország új rafelépítése a munkatöbblet, a plusz” - írja a művész Amerikában élő testvérének, aki - mint a válaszból kiderül - hívja őt is; ő azonban - éppen a fentebb jelzett sok teendő miatt - itthon marad. A genfi és párizsi kiállítás sikere 1948 télutóján, valamint az 1949-ben kapott Kossuth-díj valóban jelentős életút és termékeny életszakasz megszolgált, megérdemelt eredménye volt. A kiállítások körülményeiről - nem feledkezve meg az Önéletrajz vonatkozó részleteiről sem - bő tájékozódást nyerünk a levelekből. Bokros összegyűjtötte és megőrizte a különböző kritikákat is, nem mindig tökéletes fordításban ugyan - de ezek így is hasznosak, érdekesek. Olykor éppen a feljegyzés töredékes, hibás volta miatt jellemzőek. Érdemes megfigyelni ennek a felfelé ívelő néhány évnek a művésszel kapcsolatos hivatalos levelezését is: mintha csupa jóbaráttól jönne, mintha csupa jóbarát-10