Dimény Imre: A műszaki fejlesztés ökonómiai összefüggései a mezőgazdaságban, Akadémiai székfoglaló, 1990. november 6. - Értekezések, emlékezések 96. (Budapest, 1992)

Itt szeretném azt is megemlíteni, hogy eddigi kutatásaink és gyakorlati tapasztalataim a tel­jesen vegyszermentes, mondhatnám „steril” biogazdálkodás széles körű bevezetésének le­hetőségeiről nem győztek meg. Nem hiszek abban, hogy a számos vegyszerhez hozzászok­tatott, sőt immár rászoruló talajainktól, növé­nyeinktől, állatainktól egy csapásra kockázat nélkül megtagadhatnánk valamennyi kémiai segítséget. Ha így járnánk el, minden bizony­nyal olyan súlyos elvonási tünetek mutatkoz­nának, amelyek egész agrártermelésünket ve­szélybe sodornák. Azt ellenben igenis kivihetőnek, egyúttal kí­vánatosnak tartom, hogy a biológia, a techni­ka és a kémia között az arányok káros eltoló­dását, főleg a kemizálás rovására megszüntes­sük. Hangsúlyozom, nem a műszaki fejlesztés lefékezésére, visszafogására, hanem az azon belüli aránymódosításra gondolok. Meggyőző­désem, hogy a biológiában is még sok a feltá­ratlan, szunnyadó tartalék. Nagyon valószínű, hogy egyik ikreződő ágazata, a biotechnológia kecsegtethet olyan minőségi ugrásokkal, ami­lyent a 70-es években a hibridvetőmag megje­lenése, illetve elterjesztése hazánkban is hozott a kukoricatermesztésben. A vegyszerek csak a differenciáltabb gépesí­tés útján lesznek helyettesíthetők. Végleg fel kell számolni azt az elfogadott gyakorlatot, amelynek jegyében növényt, állatot igyekez­tünk a géphez alkalmazni, ,,gépesítéstűrővé” 24

Next