Fónagy Iván: A költői nyelv hangtanából - Irodalomtörténeti füzetek 23. (Budapest, 1959)

III. A költői nyelv polyphoniája

még. A metafora elébesiet a gondolatnak, a hang, a ritmus, a rím kifejezheti mindazt, amire különben csak a zene lenne képes. A költő rákényszerül a polyphoniára, mert élményét nem tudná torzítás, csonkítás nélkül egysíkú (lineáris) hétköznapi nyelven elmondani. A művész pedig csak akkor őszinte, ha sikerül mondani­valóját hamisítatlanul tolmácsolnia, Ez a művészi őszinteség, melyet másnak, többnek érzünk a hétköznapinál, nem csak a jó­szándékon múlik. Ezért mondhatta Sully-Prurlhomme, hogy az ügyetlenség a versben hazugsághoz vezethet.247 Nem elhatározás kérdése a versben a hazugság sem. A vers működtetéséhez teljes lelkiapparátus harmóniájára van szükség. Az őszintétlenség pedig megzavarja ezt az összhangot. (Még a százlábú sem tudna járni, ha közben folyton arra kellene ügyelnie, hová ne lépjen az ötödik és huszonötödik lábával.) Az első hamis szóra elnémul a vers. Ezt mindig is tudták és mondták a költők. Erről ír Arany egyik Erdélyinek szóló levelében.248 249 „Dem Lügner wird der gute Stil erschwert”, írja Heine Alfred Meissnernek (Párizs, 1850. november 1). A költészet a valóság legmélyebb, leg­személyesebb átélése József Attila felfogása szerint. ,,. . .Minden szocialista pretenzióval fellépő költővel kapcsolatban — éppen a szocializmus érdekében — elsősorban azt kell megvizsgálni, hogy mennyiben élte át a szocializmust, mint költészetet, vagy pontosabban szólván, eszmei tartalmát mennyiben sikerült lelkivé váltania.241* Te jól tudod, a költő sose lódít : az igazat mondd, necsak a valódit. . . (Thomas Mann üdvözlése) Az emigrációba kényszerült költőhöz szólt a vers. De József Attila nem olvashatta fel a Thomas Mann tiszteletére rendezett szín­házi ünnepélyen. 247 „Dans le langage des vers la maladresse fait mentir.” Oeuvres VII. Paris, 1904. 58. 248 Vő. Arany János levelezése. Rátli kiadás. Budapest, 1889. II. 101. 249 Egyszerű énekek. Brichta Cézár versei. József Attila Összes Művei. II. Budapest, 1958. 10. 284

Next