Forradalmi magyar irodalom. Tanulmányok a magyar szocialista irodalom történetéből (Budapest, 1963)

Csanda Sándor: Az Út küzdelme a csehszlovákiai szocialista magyar irodalomért

proletárdiktatúra, írástudók árulása, A halálbakerítő nóta (a Csárdáskirálynőről), Magyar író a Szovjetunióban (Illyés Gyula). Nem hagyhatjuk említés nélkül Fábrynak egy emlékezetes riportját sem. Az első Csehszlovák Köztársaság legelhagya­­tottabb részéről, Kárpátukrajnáról szól ez az írás; Az Útban csak hosszabb részlete jelent meg Verchovina éhezik címmel. Fábry Ludwig Renn német szocialista íróval együtt a Nemzet­közi Munkássegély megbízásából járt Csehszlovákia ukránjai között, akik a kapitalizmus virágzása idején is mérhetetlen nyomorban éltek, s választásaikon a kommunisták több mint egy tucat párt között megkapták az összes szavazatok felét. A megdöbbentő riportot Fábry könyvalakban is ki akarta adni, de a cenzúra egész tartalmát elkobozta, s az író barátai­nak csupán a könyv címlapjába bekötött üres lapokat küldhette meg dedikációjával. Feleletül az elkobzásra Fábry nyílt levelet írt Az Útban Slávik belügyminiszterhez. Érdekes ebből a nyílt levélből idéznünk, mert bemutatja, mit jelentett a való­ságban a polgári demokrácia és a sajtószabadság. „A kor lelkiismerete akartam lenni. Az eredmény: börtön, cenzúra, elkobzás. És mindez a paragrafusok nevében, a tör­vény nevében, a demokrácia nevében, a nép nevében. Az „Éhség legendájá”-t elkobozta a demokrácia valósága. A létező valóságot — munkátlanok éhségét — semmivé tagadta egy fikció: a demokrácia. Az éhség valósága ellen tehát ki kell játszani a demokrácia legendáját. Magyarországon az államszentség a „szent korona”, Cseh­szlovákiában: a demokrácia. Magyarországon nincs király, de megvan a középkori jogalap. Látható és tapintható, grófok­tól őrzött szimbólum. A demokráciának'nincs szimbóluma, a demokráciának csak valósága lehet. Hol van?” 2i6

Next